Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Esti beköszöntő a lányos háznál

Egyben kérem a kedves szülőket, fogadják a vőlegényt - gyermekük után gyermeküknek.

Dícsér tessék a Jézus Krisztus!”

Amikor pedig a vőlegény házánál köszöntöttek, akkor azt kérték, hogy annak szülei a menyasszonyt fogadják gyermeküknek. (Vagyis ugyanazon szöveget, kis változtatással, mindkét esetben használták.)

Ezután a násznagy megkérte mindnyájukat, ürítsék poharukat az új pár egészségére és boldogságára és mindenkinek jó mulatást kívánt. Majd eldalolták a szokásos, már kötelező érvényű dalokat, úgymint:

“Mikor ezt a kislányt megismertem, sose hittem volna, hogy szeressem... ”

“Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa, soksok édes percből lesz egy boldog óra... ”

"Az eke a földet nem magának szántja... ”

Az első násznagy kötelessége, hogy ilyenkor egy nagyobb bankót húzzon a cigány (első prímás) vonójába.

Eközben elkezdődött már a “főtálalás” (kezdve a levessel), amikor a násznagy felszólalt, hogy: “Adjuk meg az Úrnak, ami az Úré!”

Az ő kezdeményezésére, a cigányok elhúzták az “Úrangyalát” (többen a szöveget is mondták hozzá - imádkoztak) utána pedig, szertartásszerűen, eldalolták a “Kánai mennyegzőt”. (Szövege a folytatásban található.)

28