Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Az esküvőről való megérkezéskor - a lányos háznál

ról. A keresztszülőket ilyenkor már nem volt szokás újból hívni, hisz azok úgy is tudták “kötelességüket”: hogy megtiszteljék a lakodalmas házat és elvigyék a keresztgyereknek kijáró ajándékot. Ez kinek-kinek a lehetőségeihez és a kor divatjához igazodott.

A többi vendég is hozott ajándékokat a menyasszony (amott a vőlegény) részére. A házigazdának pedig az érkező vendégek hozták kötelezően a liter bort, későbbi szokás szerint már a kolbászt, süteményt, néha tortát is vagy egyebeket. Ezeket a lakodalomtartó gazda viszonozta is a lakodalom végeztével, amikor süteményt, akik pedig tortát hoztak, azoknak tortát is adott vissza kosarukba.

Egy személy a vendégek fogadásával és ezen kosarak (régen felszedett szövésű tarisznyák) rendezésével volt megbízva. (Ez a kosarazás, nekem - abban a munka- és eseménytorlódásban - kínos szokásnak tűnt, mert sok munkát igényelt. Szükségtelennek is találtam, hiszen a gazdasszonyok már oly sok mindent készítettek a vendégek részére. Egyedül a tortát tartottam elfogadhatónak, mert azt otthon rendszerint nem sütöttek.)

Régebben a délután folyamán a vendégek terített asztalnál és a muzsikások mellett vigadoztak, a lányos háznál vőlegény nélkül, amott pedig menyasszony nélkül.

Későbbi szokás szerint, amikor a szombat délutáni esküvő jött divatba, az új pár mindvégig együtt lakodalmazott. Az esküvőről hazaérkező násznépet a muzsikások már az udvaron, zeneszóval fogadták. Olyan szokás is volt, hogy esküvő után a násznép mindenképpen a

23