Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)
A vőfér (vőfély) köszöntője reggel, indulás előtt
kükből, úgy őket is az élet örök törvényei kiszakítják közűletek, meleg családi otthonukból. Vezérelje Isten életük bárkáját biztos révbe, mindannyiunk örömére. Isten veletek!” 3. ‘Változat (a leány búcsúzik édesanyjától - az esküvő előtt) “Piros rózsa burulóba, most vagyunk az indulóba. Sárga madár a víz mellett, édesanyám Isten veled! Úgy is tudom fáj a szíved, de azért csak Isten Veled!” (Végi néni, Zsitkóc) Szintén indulás előtt volt szokás énekelni a következő dalt: “Kukorékol a kiskakas, hajnal akar lenni, Harangoznak a toronyban, esküdni kell menni. Égnek a gyertyák az oltár előtt... (Ilyenkor néha a vőlegény is könnyezett.) Körülbelül a hatvanas évekig köszöntöttek ily módon. Ha nem volt vőfély, a násznagy kötelességéhez tartozott. 21
