Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
tos szívű voltam a többi barátaihoz képest, de még én is durva és aljas voltam hozzá képest. Szíjas ostorral szeme közé vágtam, mikor bízón nézett rám: felelj őszintén, vállalsz-e egészen. És én: nem. Valami ilyesmi történt. Csak én nem tudtam, hogy ez szíjas ostor volt számára akkor.”70 Vágó Márta tehát úgy tudja (érzi), hogy maga vágta a költő homlokára azt a bizonyos jól ismert, mély vágást, méghozzá azzal, hogy nem tudta vállalni József Attilát. A V(v)ágóba szerelmes költő ennek ellenére, vagy éppen ezért kéri Mártától a neki írott versében, hogy tegye a kezét a homlokára: „Tedd a kezed / homlokomra, / mintha kezed / kezem volna.” (Tedd a kezed, részlet) József Attila hiszi, tudja, hogy Vágó Mártának ez a kézrátétele beforrasztaná azt a mély „sebet”, amely a költői arcot, de mondhatnánk arculatot is, oly élesen kirajzolja. A gyógyító és a „gyilkos” kéz egy és ugyanaz: „Úgy őrizz, mint / ki gyilkolna, / mintha éltem / élted volna.” (Tedd a kezed, részlet) De a kézrátétel elmarad, s a homlokon ejtett gyilkos vágás hegét őrzi minden fénykép, amely József Attiláról készült. Köztudott (és ezt éppen Vágó Mártától tudjuk), hogy József Attila nemcsak a szavakat ruházta fel azzal a bizonyos jelentőségélménnyel, de rendkívüli jelentőséget tulajdonított saját arcának is. A költő a fotográfiák révén saját portréjával is üzenethordozóvá válik: sebét mutatja (mint a feltámadt Jézus Krisztus), amely fehéren-feketén világít a szeme között. A költő képe ebben az esetben egyidejűleg költői kép is, vers és fotó szinkron olvasandó, nézendő... Az elmondottakból talán túlzás nélkül levonhatjuk azt a következtetést, hogy a „kettes számú Márta” is, a Vágó, csak azt tette, amire neve „feljogosította”: vágott. Az általa József Attilára mért lelki ostorcsapásokat a költő a saját homlokára „deszublimálta”, testivé tette. További, a fentiekhez szorosan kapcsolódó az ún. „Második látogatás” története, József Attila második látogatása a Vágó-lakásban: „Amint megérkeztek - együtt jöttek mind Pali mindjárt félre vont, hogy Attila öltönye beszakadt - nem varmá-e meg a szobalány. - Neki most dolga van, majd én. Aggodalmasan közeledtem a delikvenshez. - Talán a szobalány - hebegte szerényen Attila is. Szerencsére csak a vállvarrás feslett föl egy darabon. Egy pillanat alatt meg tudtam varrni... 70 Vágó Márta i. m. 292. 96
