Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
baba, azaz gyermek jelentéssel is bír) József Attila egyfajta „szakmai”, költői vetélytársi viszonyban állt. (Babits Rezső „kioktatta” Attilát egy verse miatt, ill. nemtetszését fejezte ki a költemény egy sorát illetően.) Az, hogy különösebben nem kedvelték egymást, fakadhat egy más, mélyebb, ősibb (vénebb) forrásból is: tulajdonképpen „farkasszemet néztek egymással”, hiszen mindketten Dicső Farkasok voltak a maguk módján. Babits rezsőségében volt dicső farkas, József Attila pedig „alanyi jogon”, születéséből eredően (a Kos jegyében született, ez pedig a keleti állatöv Kutyája, ill. a 28-as Holdházrendszer Farkasa), amit többször versbe is foglal: „farkas leszek, azt bánom” (Bánat - Futtám, mint a szarvasok..., részlet), vagy pl. az Ordas című verse. Úgy tűnik tehát, hogy mindkét versfaragót mozgatta ez a farkasban rejlő dicsőség is, de végső soron talán Gebe Márta kegyeit vették célba mindketten, és a mi Attilánk versével próbálta révbe juttatni érzéseit, elérni a másik partot, Márta martját... József Attila másik (második) Babitsát Mihály néven tartja számon a magyar irodalom. A Mihály név héber eredetű és Istenhez hasonlót jelent. Köztudott, hogy költőtársai közül József Attilának éppen ezzel az Istenhez hasonló, Babits Mihállyal volt a legtöbb nézeteltérése, vele gyűlt meg legtöbbször a baja, és ezek a viszályok is, hogy úgy mondjuk, szakmai-költői, „verstechnikai” alapon „nyugodtak”. 1930. január 10-én jelenik meg a Toliban a Babits elleni pamflet Az Istenek halnak, az Ember él címmel. Babits Mihály, aki a Baumgarten-díj odaítélésének volt a kulcsembere, sohasem tudta József Attilának megbocsájtani a „kioktatást”, s talán ez is összefüggésben lehetett azzal, hogy az ún. nagy Baumgarten-díj at sohasem ítélte meg költőtársának. József Attila talán Babits Rezső „kioktatását adta vissza” Babits Mihálynak, de benne lehet ebben a „visszaadott kölcsönkenyérben” Gebe Márta, József Attila iránti igencsak „gebe szerelme” is, mert - valljuk meg őszintén - a Mártának írt versek nem érték el céljukat: „Lehet, hogy pirulnom kellene emiatt, de most már nyugodtan beismerhetem, hogy Attila egyik versét elolvasása után a szeme láttára kettétéptem. Ez a vers a Névnapi dicséret volt. Soknak, túlságosan - hogy is fejezzem ki magam? Mai szóval élve - rámenősnek éreztem. Néhány másodpercig farkasszemet néztünk egymással, aztán sarkon fordultam és elszaladtam.”67 Visszatérve pedig a Baumgarten-díjra és az Istenekre, a következőket kell megjegyeznünk: József Attila valamikor 1925-26 táján már meg67 i. m. 37. Gebe Márta idézet 92
