Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
„Télen kiadtuk az egyik ágyat egy fiatal hivatalnoklánynak, hogy a fűtésre valót megkeressük. Lakótársnőnk magas, csontos lány volt, Tittel Margitnak hívták. Kis bőröndjéből rengeteg könyvet csomagolt ki az első estén, amikor beköltözött. Kemény táblába kötött, vastag, csodálatos könyvek voltak ezek. Szabó Dezső, D’Annunzio, Kaffka Margit, Anatole France, Dosztojevszkij írásai. És versek, Ady Endre versei. Attila mohón rávetette magát ezekre a könyvekre. Már régen aludt az egész ház, de még mindig kint ült a lépcsőházban, a ház egyetlen világított részében és olvasott. A versek megbabonázták. Amikor megtudta, hogy Tittel Margit is ír verseket, hűtlen lett első szerelméhez, és őt ültette el a szívébe. (...) Fuchs Renée képe eltűnt. Attila a kis sámlira állt, úgy szavalta Tittel Margitnak: Én a halál rokona vagyok... így a sámlin állva is kisebb volt, mint nyurga lakótársnőnk. De azért Attila reménykedett:- Mit gondolsz, Jocó, hozzám jön feleségül, ha megnövök és nagy leszek? Hosszú, hosszú hetekig csak versben, versekből és verseknek élt. Áhítattal hallgatta Margit költeményeit és szorongva mondta el, amiket ő írt. Hogy melyikük írt „szebb”, „jobb” verseket, nem tudom. Ezek az írások elkallódtak. De az biztos: Attila sokkal termékenyebb volt. Annyira, hogy már a prózát is versben mondotta, így kért még egy tányér levest, a boltban kenyeret. Új játék volt ez számára - hisz annyira szeretettjátszani! -játék szavakkal. (...) Aztán elment tőlünk Tittel Margit. Férjhez ment, nem várta meg, amíg Attila megnő. De otthagyta köztünk - Ady Endrét.”63 Eddig a történet, de mit kezdhetünk a Tittel Margit névvel, milyen eleve elrendelt összetartozás, ősi kapocs fűzi ezt a titokzatos - a legjobbkor érkező, majd hirtelen eltűnő - fiatal hivatalnoklányt a mi kis Attilánkhoz? A Titel szintén német szó, címet, rangot, jogcímet jelent, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy van egy ilyen nevű város is a Pannonmedencében, nem is akárhol: kitüntetett helyen, ott, ahol a történelmi Magyarország „arcának” két jellemző életfolyama, a Duna és a Tisza egymásba torkollnak. A Margit nevet hallván legelőször talán arra a 63 József Jolán i. m. 87-89. 89
