Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.

Érdekes, új olvasatot sejtet a vers akkor, ha nem egy rangvesztett költőkirály, hanem Attila király szavait halljuk ki belőle. (Miért is ne „beszéltethetné” József Attila a saját nevében Attilát, a hunok királyát, aki egyébként nem tudja magának megbocsátani, hogy „nem hódíthat”?) Németh G. Béla és Janzer Frigyes szerint a férfikép megvalósíthatatlansága képezi a vers magját.45

Balázs Géza kitűnő nyelvészeti tanulmányában az ún. szövegfókuszt, vagyis a legkiemelkedőbb, jelölt mondanivalót a „Légy, ami lennél: férfi” mondatban látja, és ugyanarra a következtetésre jut, mint „nem nyelvész kollégái”: „És ebben bizony benne van az is, hogy mi számít férfias cselekedetnek: kulturális [értelemben] meghatározottan a vállalás, illetve bizonyos kulturális miliőben a lehetetlenség felismeréséből adódó »férfias« vállalás: az öngyilkosság.”46

A kérdés ezek után már csak az, hogy milyen szinteken kell Attiláinknak azzá lenniük, akik valójában, vagyis küldetésük szerintiek?

A választ Attila, a József adja meg (és ez szerintünk a vers magva), méghozzá nem feltételes, hanem kijelentő módban: „...s lásd, soha, soha senki / nem mondta, hogy tejó vagy.” (Tudod, hogy nincs bocsánat, részlet)

Jónak lenni ugyanis több, mint férfinak, hadvezérnek, költőnek vagy embernek lenni, s bizonyosak lehetünk benne, hogy József, az Attila és a hun, akit szintén Attilának neveznek, nem hogy csak elérték ezt a legmagasabb erkölcsi fokozatot, a kegyelmet ingyen osztók, a magukat feláldozok létfokozatát, de ennek a létminőségnek egyszersmind tudatában is voltak, amikor azt tették, „amit kell”, akár mondta nekik ezt valaki, akár nem. (Valójában a bennük lakó mély-én, az őskép, a nevükben lappangó archetípus tette őket azzá, akik; ezekből a mélyrétegekből jött a sugallat, hogy mindenek felett jónak kell lenniük...)

Márpedig a jót szeretni kell, és József Attila is arra kér bennünket, hogy szeressük, vagyis a kettő: jónak lenni és Józsefnek (Attilának) lenni ugyanazt jelenti. Ahogy Attilában és az Attila szóban benne van az

45 Szabolcsi Miklós 2005. II. 863-865.

46 Balázs Géza 2005. 7.

66