Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A csengő olyan szakrális tárgy, amely az égi és a földi világ között létesít kapcsolatot (a kettő között függ) és az isteni törvény kinyilatkozását, Isten hangját jelképezi. A „vacsora” folytatása már a lakásban, a balatonszárszói Horváth-kert nevű villasori panzióban zajlott hat (fél tizenkettő) ember (apostol?) jelenlétében (Attila, Jolán, Etel, Zsuzsanna, Péter, Ádám). Etel (az Attila név nőiesített változata) a vízben (életvíz) elkevert kovászt Attila távozása után löttyinti a liszt tetejére és takarja le kenyérruhával. A kenyér (ugyanúgy, mint az ostya) Krisztus teste (húsa), a víz (ugyanúgy, mint a bor) Krisztus vére. Etel az étel vizét (kovászos víz) talán ugyanabban a pillanatban löttyinti a lisztre, amely pillanatban Attila kileheli lelkét a vasút keresztjén. Etel (ahogy a pap a templomi szertartásban) mintha maga végezné el az átváltozást: mint női Attila egyesíti egy testté, egy vérré a lisztet és a vizet, amelyből majd az éltető kovász kenyeret, Krisztus-testet formál. József Attila halálának pillanatában József Etel valójában testvérét „éleszti”, amikor tésztát (ne feledjük, hogy tészta szavunk és test szavunk is egy tőről fakadnak) készít a másnapi kenyérhez, lángoshoz. A lángos zsírban sült kenyér (tészta), a kenyér Krisztus testének felel meg (mint mondtuk korábban), vagyis annak a bizonyos húsnak, ami az Oda mellékdalában sül, hogy enyhítse az étvágyat. Az új Krisztus József Attila képében meghalt, de feltámadt, a böjtnek vége, húsvét van, húst vehetünk magunkhoz: Etel „Attila-lángosát”, a feláldozott bárány (Kos) testét... De mit kezdjünk a csobogó vízzel, a fürdéssel, a törülközővel, milyen „lírai logika”, „törvényes véletlen” késztette József Attilát, hogy a sülő hús mellé odacsempéssze ezeket a „vizes” költői képeket? Szó sincs semmiféle költői képről, a konkrét fizikai valóságot öntötte szavakba József Attila 1933 nyarán (talán éppen a vonaton Lillafüred és Budapest között zötykölődve). (Előre) látta azt, amit József Jolán oly érzékletesen tárt fel visszaemlékezésében, és amire már magunk is hivatkoztunk az idézetben. 1937. december 3-án, Natália napján, a balatonszárszói Horváth-kert panzióban nemcsak a másnapi kenyér tésztáját takarta le és hagyta kelni Etel, de ugyanakkor, ugyanitt egy nagy fürdési jelenet is lezajlott. Történetesen éppen a kis Ádám lett megfürdetve abban a bizonyos ódái csobogó, langyos vízben, s neki jutott osztályrészül az is, hogy először töröltessék meg, adják rá a hálóinget (új, tiszta ruha?). Ha a kis Ádámban a közben „hirtelen eltűnt” Attilát látjuk (és erre minden okunk megvan - mint ahogy ezt a korábbiakban érzékeltettük), 58
