Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
Mayer Erzsébet: Szép (utó)Szó a második kiadáshoz
Szép (utó)Szó a második kiadáshoz Hagymás István tanulmánykötete 2007-ben jelent meg a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület gondozásában. Az eladott példányszámok tisztán jelzik, igény van az életmű újabb és újabb szempontú megközelítésére. Ami érthető, hiszen az életmű épp úgy, mint a költő személyisége, még mindig tele van feltáratlan és tisztázatlan rejtelmekkel. A rendszerváltást követően ugyan a költő némiképp kiszabadult az ideológiai kisajátítás béklyói közül, de a kutatás nem letisztult, hanem polarizálódott. Egyrészt erősödtek a proletárköltőért vívott utóvédharcok, másrészt viszont színre léptek a posztmodem képviselői, akik az éppen aktuális celebelméletek kereteibe igyekeztek illeszteni a költőt, személyét és életművét, hogy ezzel korszerűsítsék. Jóllehet a kép így színesedett, de a jelenség egy része még mindig homályban maradt. A fentiek mellett láthatóvá vált egy harmadik megközelítési mód is, mintegy megkerülve vagy felülírva az előbb említett szembenálló gondolkodásmódokat. Ezek közé tartozik Hagymás István kötete is. A szerző többszörösen is „idegen” a pályán: szakmájára nézve pszichiáter, amiből többek között következik, hogy az embert képes egyszerre anyagként és szellemiségként is érzékelni, sőt közvetlenül tapasztalja ezek külön-külön vagy akár egyszerre történő romlását is. Ismeri és érti az orvosi műszerek működését, és bejáratos a gyógyszerek vegykonyhájába is. Hagymás István „idegen” azért is, mert határon túli magyar, Szlovéniában él, és ott dolgozik. Ez a peremhelyzet, hasonlóan József Attila város peremére szorult léthelyzetéhez, megadja az ott élőnek és az onnét szemlélődőnek, hogy egyszerre látnak befelé, az édes / mostohaanyaországba, és egyszerre érzékelik a szimmetriatengely másik térfelére kényszerültek állapotát. Ne feledjük, hogy aki csak bent van vagy csak peremszegélyen tengődik, nem egészséges. Hagymás Istvánnak van még egy különlegessége, maga is alkotó ember. A művészeti íráson túl fotóművész is. A tavalyi Esztergomi Fotográfiai Biennálén három művel is szerepelt. Fotóin éppúgy játszik a látványelemekkel, és teremt, szerkeszt belőlük külön világot, mint ahogy a kiváló költőelőd tette a szavakkal. De éppen ezek az „idegenszerű” sajátosságok adnak némi magyarázatot arra, hogy Hagymás István eleddig nem kapott belépési engedélyt a szakmaiság zártintézményibe. Nem tartom véletlennek, hogy tanulmánykötetében Bartók egyfelvonásosainak (A készakállú herceg vára, A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi) elemzését az idegenség men389
