Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Egyszerre csak a falépcső kongását hallom. Akkor jutott eszembe, hogy magára hagytuk lent Attilát. Éppen indulni készültem, amikor Attila megjelent az ajtóban. Felöltözve, télikabátban, borzas hajjal nézte a sivár képet. Aztán egyszerre csak rendelkezett:- Látjátok, nem mindenütt ázott át a mennyezet. Vannak olyan helyek, ahonnan erősen csöpög a víz. Le kell szedni a tányérokat és azokat odaállítjuk a csöpögő alá. Akkor aztán gyorsabban lehet felszárítani a padlót; mert nem árasztja el újból a víz. így is cselekedtünk. A folyosón végig és a szobákban mindenütt sok ilyen tányér díszlett a falon. Percek múlva minden csurgó pont alatt állt egy tányér, most már azokban gyűlt össze a víz. Aztán Attila, amíg a vizet meregettük, áthordta az első front száraz szobáiba a vizes matracokat és paplanokat. Megint megszólalt:- A sodronyokat élükre kell állítani és letörölgetni egy száraz ruhával, így meg fognak rozsdásodni. Praktikus és ésszerű tanácsokat adott, amik nekünk eszünkbe se jutottak volna. Végül, reggel felé, valahogyan rendbe szedtük az emeletet és fáradtan, csuromvizesen indultunk lefelé.- Látod - mondtam szemrehányóan Etusnak - milyen jó volna, ha most tüzet rakhatnánk.”321 József Jolán „evangéliumából” újra kiemelnénk és jelentőséget tulajdonítanánk egy kulcsmozzanatnak: „.. .Attila megjelent az ajtóban. Felöltözve, télikabátban, borzas hajjal nézte a sivár képet. Aztán egyszerre csak rendelkezett...” Mit jelenthetnek ezek a szavak mitikus léptékben, vagy ha úgy tetszik, csillagászati dimenzióban? Nem kevesebbet, minthogy a mitikus hős úrrá lett a levegő, a föld, a víz, a tűz és a fa „vizei felett”, az évszaknak és az „ajtón kopogó” új világkomak, a Vízöntő idejének megfelelően legújabb ruhájában, vagyis télikabátban, borzas hajjal rendelkezett és teremtett új, vízi, vízöntői rendet mint a „víz juhásza” az Áradatban: „Világ valamennyi vizét / hazatereid, víz juhásza!” (Aradat, részlet) A juhász juhokat (kosokat) terel, úgy is mondhatnánk, hogy rendelkezik felettük, uralja őket. A „víz juhásza”, vagyis József Attila ezek szerint a levegő elemében lévő víz, az eső, vagyis a v(V)ízöntő pásztora, és a nyájat, a kost, a kospontot, a tavaszpontot (önmagával együtt) új „házába-hazájába” tereli, amikor éppen „rendelkezik”... 321 József Jolán i. m. 270-272. 387
