Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
úgy tűnik, akkor is medve, ha történetesen egy „foltnyi” medvebőrt sem veszünk észre rajta... Aki ugyanis húsz körömmel-karommal-„karmával” varrja bundáját, az nemcsak maga rendelkezik karizmával, de a „karmai” közül kikerülő dolgok is magukon viselik „mesterük” természetfeletti, a sorsra befolyással bíró adottságait... A kutyát és a farkast nem szükséges újra bemutatnunk, József Attila (verseiben) jól, vagy rosszul, de mégiscsak a bőrükben érzi magát... A menyétfélék (nyuszt, nyest) viszont „új darabjai mesterünk (divatjkollekciójának”. Mindkét kisragadozóra jellemző, hogy „torkos”: a nyuszt nyakát ugyanis sárga folt ékesíti, míg a nyest fehér foltot visel a torka tájékán. Külön érdemes kiemelni (a szinkronicitás kedvéért), hogy a nyuszt latin neve: Martes Martes. Ha visszalapozunk József Attila Mártáihoz, akkor újra meggyőződhetünk arról, hogy valamennyit (elsősorban természetesen Marton Mártát - Martes Martes?) a makulátlanság, a tisztaság, az eszményi (szűz)anya jegyeivel ruházta fel a költő verseiben. Furcsa módon viszont valamennyi ún. menyétféle (nyuszt, nyest stb.), de elsősorban a hermelin, más néven - nota bene - hölgymenyét, ugyanezt a tiszta szüzességet jelképezi. A hermelin (hölgy)menyét nemcsak Leonardo titokzatos festményén (.Menyétes hölgy) „hírnöke” a nő menyasszonyságának, de Szent Orsolya legendájában is találkozunk ezzel az „állatmotívummal”, és nem is akármilyen körülmények között: „Szent Orsolya (latin Ursula, magyarul nőstény »medvebocs«, »medvécske« »kis medve«) (...) legendája a középkorban tűnt fel sokféle változatban. Ezek szerint breton királyleány volt, akit egy angliai pogány fejedelem a követei útján feleségül kért a fia számára. Orsolya feltételeket szabott: vőlegénye térjen meg, legyen társa római zarándokútján, és gondoskodjék számára egy 11 000 fős szűzi kíséretről. A szerelmes fiú még ez utolsó, lehetetlennek látszó feltételt is teljesítette. A vőlegényt Rómában a pápa keresztelte meg, a keresztségben az Etherius nevet kapta. Visszatértükben a Rajnán hajóztak fel, s megálltak Kölnben, amelyet épp ostromoltak a hunok (más változatban a magyarok). Ursula, Etherius és a 11 000 szűz - a leánysereg persze szüzessége védelmében - a hunok nyilaitól vértanúságot szenvedett. (...) Mivel a királyleány, a fején koronát, vállán hermelinpalástot visel (...), a hermelin a szűzi tisztaságnak is jelképe.”244 244 Jankovics Marcell 1988. 249. 319
