Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Veres Péterrel, Borsos Sándorral Tihanyba. A ház - még züllöttebben, mint azelőtt (...) A földön heverő papírhalomban én szedegetem fel Fló­rával J. A. leveleit.”148 Ahhoz, hogy József Attila eljusson Flórához egy új világba (az új világba), révész módjára kell neki átkelnie a nagy vízen, a tengeren, s a túlpart, Amerika jelenti számára a keresett helyet (hazát) és személyt (Flórát): „Flórám az én Amerikám. / Elenyésznek a régi partok...” ([Csak most értem meg az apámat...], részlet) Tihany tehát nem Flóra és Attila (égi) hazája, hanem Illyés Gyula és Illyés Gyuláné (fél)szigete. József Attila egyelőre a (földi) hazát próbálja „rábírni” a „kis vízen túlról”, Londonból visszatérő (Vágó) Mártára. Flórához tehát egy „nagy víz”, az Atlanti-óceán, míg Márta martjai­hoz egy „kis víz”, a La Manche csatorna tartozik. Talán ezekből a vizek­ből lesz „levezethető” a Hazám 7. szakasza kilencedik sorának igazi értelme: „Adtál földmívest a tengernek...” Első olvasatban a tenger értelmezhető úgy is, mint végtelen (róna), pl. akár a Pannon-medence, a Pannon-tenger medre, vagyis a történelmi Magyarország. De felfogható úgy is, mint ugyanennek a helynek a (ter­mészeti) lehetőségei, „tenger-gazdasága”. A vers kontextusában azonban valószínűbb, hogy a 4. szakasz második és harmadik sora adja meg a „szociológiai” értelmezést: „...s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk.” Másfélmillió magyar ember (földmíves) van éppen „kitántorgóban” Amerikába, vagyis az ó(haza) és az új(világ) partjai között bolyong ép­pen a tengeren... Ezek az ún. „nem mítoszi” magyarázatok azonban csak a vers külső (hagyma) héjait fejtik fel, és ha tényleg igaz, amit Attila Mártának mon­dott, hogy ti. az egyik legszebb magyar verset kapná meg, ha elfogadná a műalkotást, akkor gyaníthatólag máshol kell keresnünk a vers tengerét, olyan helyen, ahol a költemény veleje, igazságmagva lakozik, és a tenger is másként hullámzik... „ YOTENGRIT, neved az ŐS-VIZEK örök szent neve! / Minden Belő­led, Te Mindenben, / ISTENEK szülője, végtelen Mindenség-tenger! / (Táltos imádság) ” (Máté Imre 2004. 5. old.) „Az »első isten« neve TENGRJT, TENGRI, YOTENGRIT alakokban fordul elő. A BUÜN vallás teológiájában (a magyarok feltételezett ősvallása 148 Illyés Gyula i. m. 115. 208

Next

/
Thumbnails
Contents