Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
rön) arca halálarc (ezt az arcot láttuk néhány sorral feljebb, amikor az óriásleánnyal szembesültünk), és a goromba ház arculata is hullaszagú... A pályaudvar, ahová most érkezett a költő a neki kijelölt kényszerpályán, mint ezt már korábban is jeleztük, a Szűz felségterületére, a haláltengely egyik vége (a másik vége, láttuk, a Halakban van). Az utolsó versszak „elfelejtett valamije” talán nem más, mint az Óda homályló északi fénye, amelyet itt és most, ezen a szokatlan pályaudvaron sem egyre, sem kettőre, sem háromra nincs módjában felidéznie a költőnek, a játék szabályai szerint ugyanis ebben a közegben nincsen semmi... Nem kerülheti el a figyelmünket, és csak találgathatjuk, hogy József Attila figyelmét vajon elkerülte-e a semmi szó hangzása, jelentése, ill. hangalaki hasonlósága a sémi szóval. Ez utóbbi elő-ázsiai és észak-afrikai (pl. arab, héber, etióp stb.) nyelveket magába foglaló nyelvcsaládot jelent. Talán ismét a törvényes véletlen működött közre abban, hogy az ún. Edit-versek sorában éppen a Semmihez társul a kimondott, leírt név, az Edit. József Jolán a következőképpen számol be József Attila és Gyömrői Edit „pénzügyeiről”: „Attilát ebben az időben Gy. Edit kezelte. A kezelésért harminc pengőt fizetett havonta. Nem sok ez az összeg, de Attilának emberfeletti küzdelmébe került előteremteni. Ő is elfogadta és hitte azt a szentenciát, hogy a pszichoanalízis csak akkor gyógyító hatású, ha azért minden körülmények között megfizet a beteg - pénzzel. Sokszor évődtem vele ezen. Azt mondtam neki, persze, ha a betegnek nem is jó, az orvosnak mindenképpen jó, mert így is, úgy is megkapja fáradozása jutalmát. Attila azonban dühbe gurult, ha erről szó került közöttünk. Elképedve láttam, hogy mire képes. Nem evett, nem fizetett házbért, megvont magától mindent, csakhogy az összekuporgatott harminc pengőket átadhassa Gy. Editnek. Az analízisnek természetes, szinte mechanikus velejárója, hogy a beteg különféle öntudatlan érzelmeit az analitikusra, személyére vetíti ki egy ideig.”109 József Attila a Szabad-ötletek jegyzékében Edit kapcsán szinte minden alkalommal a pénzre asszociál, és kivétel nélkül dühös tehetetlenségbe torkollik ez a gondolattársítás egészen addig, hogy: „Gyömrői, ez a gyalázatos vígan léből, azt hiszem, csatlakozom a hitleristákhoz, hogy 109 József Jolán i. m. 218. 142
