Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Talán hajnalodik, talán Budapest ég. Talán egy izzadt óriás-leány arcán olvad a festék. Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek, tengerek dörögnek, emberek áradnak. Bosszant az a goromba ház a sarkon - olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar. Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar, ahová most érkeztem. Az első sor öt semmije, mintha az Ószövetség teremtésmítosza első öt napjának a tagadása volna. A második és a harmadik sorban pedig mintha a teremtés hatodik napjának legfontosabb mozzanata, az ember, még pontosabban a nő, egészen konkrétan Edit teremtése fordulna a visszájára: kettős teremtés helyett, kettős nem-teremtés történik, a te­remtő ige, a legyen, „magából kivetkőzve”, önmagát negálva ismétlődik. Az Edit szó is beszélő név a vers negyedik sorában, a latin editio szóval cseng egybe, és kiadást (esetünkben valamitől, valakitől való megszaba­dulást stb.) jelent. A második versszak „költői képe” azt sejteti, hogy sötét van, a csilla­gok eltűntek, mert valamilyen láthatatlan kiscsibék szemelgetik (értsd: megeszik) őket. De vajon miképpen kerülnek az égre ezek a bizonyos sárga kis csibék? Többször említettük már, hogy József Attila édesanyja milyen különös vonzalmat érzett a tyúkok iránt, amit aztán a költő meg is énekelt (pl. a Kései sirató ban). Érdemes visszalapozni írásunk azon részéhez, amelyben részletesen tárgyaljuk a kis Attila fején megtelepedő csirke történetét Vízkereszt napján, amikor megtudja, hogy az anyja halott. Nos, ezúttal is valami hasonló történik, ill. nem történik, mivel „nya­kig ülünk a nem-teremtésben”... (Érdemes megjegyezni, hogy Petőfi Sándor is külön verset szentelt az anyja tyúkjának, József Attiláról pedig - mint később látni fogjuk - jog­gal állíthatjuk, hogy Petőfí-reinkamáció...) A Fiastyúk (Plejádok) csillagkép (valójában nyílt csillaghalmaz) hét, szabad szemmel is látható csillagát a legtöbb (csillag)mítosz számon Nincsen málhám. Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám. Egy: semmi Kettő: semmi Három: semmi Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar, hogy egyáltalában nincsen semmi. 140

Next

/
Thumbnails
Contents