Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Volt is mit hallani a jelenet után anyánknak. Az asszonyok szinte csemcsegtek a szavakon, amikkel Attila jövőjét festették szemei elé. Anyagyilkost emlegettek..

Az említett két „késes történet” nem sokkal egymás után zajlott. Az első, az öcsödi (mint ezt korábban részletesen kifejtettük) József Attila ún. pszichológiai megszületésével kapcsolatos, s mint tudjuk, költőnk mindig késsel a kezében születik. A második „késes mese” mintegy folytatása az elsőnek, Jolán azt írja le igen érzékletesen, hogy miként fogadták (ti. Pőcze Borbála és József Jolán) az Öcsödről éppen hazaérkezett „két árvát”. Amikor két évvel korábban az anya úgy döntött, hogy nevelőszülőkre bízza két gyermekét, valójában elvetette őket magától, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy elvetélt. A visszatérés pedig nem más, mint újjászületés, és Attila ezúttal sem engedte ki kezéből azt a bizonyos kést. Amikor Jolánra rontott, aki meg szerette volna fürdetni, mint az újszülötteket, akkor valójában az anyát támadta, őt akarta megölni. A szomszédasszonyok tehát nagyon is jól látták a kis Attilában a jövő „anyagyilkosát”...

A harmadik, legendába illő kés pedig Gyömrői Edithez fűződik, aki így emlékszik vissza az eseményre: „Ez a Naphegyen volt. Én kimentem, és a kertajtó előtt állt Attila kis késsel a kezében, két kézzel átfogva úgy odaszögezett a kerítéshez. És beszélt, mint egy vízesés. Mint egy refrént, úgy hajtogatta: kis kés, de jó kés. És én tudtam, hogy ha egy rossz mozdulatot csinálok, akkor ezt a kést megkapom. (...) Ezért egészen nyugodtan mondtam: »Attila, mi értelme van ennek? Se maga, se én nem kételkedem abban, hogy maga azt csinálhatja, amit akar.« Erre elejtette a kést, és azt mondta: »De nem mer velem sétálni jönni.« Éjszaka volt, és a Naphegy akkor alig volt beépítve. Azt mondtam: »Miért ne?« És két óra hosszat jártunk a Naphegyen... (...) levezettem a Lánchídhoz, és azt mondtam: Attila, én most nagyon fáradt vagyok, és hazamegyek...”99 100

Egyszerre valóságos és mitikus ez a példa. Mondtuk, hogy a régiek kimentek a napfelkeltét nézni Kisasszony napján, hogy megpillanthassák Máriát a kelő Napban. Úgy látszik, Gyömrői Editnek is fontos a helyszín, érzi, hogy nemcsak a Naphegyen, de egyben Nap-közeiben is van. A szín tehát a Nap hegye, a színjáték szerepeit pedig nem véletlenül osztotta a „nagy rendező” azokra, és csakis azokra, akiket ,jog szerint” illet.

99 József Jolán i. m. 61.

100 Valachi Anna i. m. 299-300.

131