Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
le is kell vetnünk, esetleg ki kell cserélnünk egy másikra, szebbre, nota bene: új ruhára, amit aztán még mutogathatunk is... Ez a bizonyos ruha jelenik meg az ...aki szeretni gyáva vagy című Edit-versben is. Ott a „magából kivetkőzött ruha”: a rongy, a magából kivetkőzött nő: a ringyó szinonimája. Noha a vers címe (Ne bántsd) arra utal, hogy a költő maga magát szólítja fel erre a „nem hántásra”, versében valójában végig nagyon is bántja: megalázza, lealacsonyítja, megszégyeníti stb. a másikat. Röviden talán úgy lehetne összefoglalni a vers „manifeszt” lényegét, hogy: ha az ember történetesen nem bírja elviselni azt, amiben van, egyszerűen ki kell lépni, mint egy rossz cipőből, ill. esetünkben ruhából... Félő azonban, hogy ez a művelet (ti. kilépés, ill. levetés, levetkőzés) nem is ilyen egyszerű, benne rejlik ugyanis a kivetkőzés lehetősége is, ez pedig akár végzetessé is válhat. Az embert (hogy a közhelyeknél maradjunk) ugyanis éppen a ruha teszi, és ez különösen a mi mitikus József Attilánkra igaz, nála ez úgymond alaptétel. A mha része annak, aki hordja, jellemzi viselőjét, ahogy mondani szokták: az vagyok, olyan vagyok, mint a ruhám... Ha viszont a konkrét példánkban, a Ne bántsd a gyenge nőt... kezdetű versben az áll, hogy a mha a nő megfelelője, akkor ebből az is következik, hogy akin a mha van, egyben olyan, mint maga a nő, akit mha alakban magára vesz. Vagyis: ha ettől a bizonyos nőtől, mhától akar megszabadulni József Attila, ha „levedlik”, akkor a játékszabályok értelmében önmagától is szabadul, önmagából is kivetkőzik. A mháról mondottakat egyben saját magára is lehet vonatkoztatni. Röviden tehát: amikor József Attila versével éppen átkozódik, akkor ki van vetkőzve magából, és saját magára veszi a rontást, amikor éppen leveti mháját... És most ereszkedjünk mélyebbre: Ruhát viselni szoktak nők, férfiak egyaránt, magzatot (terhességet) kihordani viszont csak a szülő nő Jogcíme”... Ruháikat férfiak, nők egyaránt felveszik vagy levetik, elvetélni viszont csak a viselős kismamák szoktak „spontánul” vagy művileg... Lehetséges, hogy nem is József Attila akar megszabadulni mhájától, hanem éppen fordítva: az a bizonyos kisasszony hajtja el, veti ki magából? Bizony lehetséges. A mha ebben az esetben nemcsak a nőt (aki lehet Edit, Mária, Kisboldogasszony, de valószínűleg a szépasszony, a hűtlen szerető áll hozzá a legközelebb) „takarja”, de elsősorban az anyaméhet jelenti, amelyben Attilának, vagyis a magzat Jézusnak volna ott a helye. 124
