Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
landó. A költői én a szabad ötletekben nem jutott szóhoz, ehelyett egy antiköltő énje lepi meg magát, analitikusát, a világot egy „antiszavakból álló antiverssel”. Egyelőre azonban maradjunk József Attila azon énjénél, aki szép szavakkal „operál”. Szóljanak hát azok a híres-hírhedt Editversek: Ki-be ugrál... Ki-be ugrál a két szemem, úgy érzem. Ha megbolondulok, ne bántsatok. Erős karokkal fogjatok le szépen; ha majd egész valómmal kacsintok - ne mutassatok öklöt, úgyse látom. A semmiből vissza ne rántsatok. Gondoljátok meg: Ezen a világon nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom, Szabolcsi Miklós így vélekedik az Edit-versekről: „A Gyömrői Edit-versek: a József Attila-i életmű nehezen értelmezhető, értékelhető darabjai. Nem véletlen, hogy igazán alapos elemzés kevés született róluk... (...) Igaz: pszichológiai-pszichiátriai szempontból e versek gazdag anyagot nyújtanak.. ,”94 Valóban: az elemzők általában a saját szavaikkal mondják el a versek ún. manifeszt tartalmát, esetleg kitérnek verstechnikai kérdésekre, statisztikai táblázatokat készítenek a szótagszámokról, megnevezik a rímek fajtáját, vagy éppen összefüggést keresnek a versekben előforduló utalások és a költő ügyes-bajos dolgai között stb. Tény, hogy József Attila - életében - kapcsolatba került pszichiáterekkel, pszichológusokkal (maga is behatóan tanulmányozta mindkét diszciplínát), de az a néhány lélekbúvár, akinek „dolga volt vele”, számszerűen mégiscsak elenyészőnek tekinthető ahhoz képest, hogy a költő halála után hány ún. szakembernek jelentett akár életrevaló elfoglaltságot a József Attila-jelenség. Magára valamit is adó pszichiáter vagy pszichológus már csak presztízsből sem hagyhatja ki József Attilát. amíg elkészül ez a költemény... Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet kutatja bennem: Mit vétettem én, hogy nem felelnek, akárhogyan intek, hogy nem szeret, ki jog szerint enyém. Ne higgyetek értetlen bűneimnek, Míg föl nem ment az odvas televény. 94 Szabolcsi Miklós i. m. II. 764. 115
