Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
legszebb női név a világon, de most már nem. - Megismételte, mérlegelő tekintettel és fejingatásokkal, de igen határozott hangon: - Most már nem. Mit szólsz te ehhez? - kérdezte. - Én magam is valahogy így vagyok a nevemmel - feleltem mosolyogva -, azelőtt nagyon tetszett nekem, de mióta Németországban voltam, ahol ez a legközönségesebb nevek közé tartozik, minden szakácsnőt és házmestemét Marthának hívnak, már nekem sem tetszik. - Erre te ezt mondod! - szömyülködve mondta ezt, és megrökönyödve méregetett. Eszembe jutott borzalmas öcsödi emléke, hogy elvették a nevét, és azt gondoltam, hogy biztosan azért ily nagy csalódás neki, hogy közönyösen fogadom nevem értékcsökkenését. Hiszen nyilvánvalóan sértésnek szánta azt, amit mondott, és nem is csekélynek. A rezignáció nem volt kenyere, és azt sem tudta elképzelni, hogy egy villanás alatt is el lehet fojtani megbántódottságot, ha oly sok szól amellett, hogy a sértő felet kímélettel és elnézéssel vegyük körül. De ő így folytatta: - Van itt egy ápolónő, akit Flórának hívnak, ez nagyon szép név, gyönyörű tradíciói vannak. Azt hiszem, ezt a nevet fogom választani, ehhez fogok verset írni.”82 Tehát: József Attila (mint ezt már többször is hangsúlyoztuk, de íme, maga is e mellett tör lándzsát) a névre „szavaz”, ennek hódol, ezt hódítja, ehhez ír verset: szép szóval a szép szóért. Az, akit a név rejt, vagy ahogy maga fogalmaz, a „típus” nem érdekli, a másik nem metafizikai lényével keresi az összetartozást, ahogy ezt szintén maga fejti ki. „Jó esetben” az ősképpel kerül szinkronba minden igaz, tiszta szerelmében, amely valamennyi esetben szűzi, mint Mária és József, ill. Mária és Jézus viszonya. József Attila Mártái ezek szerint nem mások, mint „Mária-kezdemények”, a testet öltött fiúisten soron következő (ős)anyáinak, (ős)hitveseinek a lehetősége, (elsősorban) földi léptékű „boldogasszonyok”... Hozzájuk képest, mint azt majd látni fogjuk, Kozmucza Flóra egy még magasabb rendű tartomány küldötte, akinek szinte nincs is földi „metafizikája”, vezeték- és keresztneve is közvetlenül kozmikus léptékű, képzetek fókusza. „Harmadik Márta” (Marton Márta) szerepét az Oda kapcsán már érzékeltettük. Utalnánk arra, hogy miként kapcsolta a maga módján össze a szavakkal játszó szerelmes költő életének Mártáit. Vágó Mártát pl. egyszerűen csak Mártonnak becézte. Ezen a réven tudtán és akaratán kívül megteremtette a soron következő múzsát, Marton Mártát, s mivel a név 82 Vágó Márta i. m. 339-340. 103
