Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
torrá szelídül. Mártában Mars isten harcias ereje védi a vágóságot, a gát vágását, a vaginát és a szüzesség falát [vajon a szűzhártya (hímen) és a mi hím szavunk nem egy húron pendülnek-e?]. Az azúr paplan bátor hősnője, Vágó, a végén az egészet megússza egy kis fejbevágással, de nem érti, hogy miért tartja őt mindezek után József Attila nagyon derék lánynak. Nekünk viszont van egy tippünk, ugyanis már régen nem József Attila és Vágó Márta „küzdelméről” szól a történet. A jó pásztor dicséri (a tanmese végén) Mária szüzességét Márta derekában. És hogy ez az egész nem mesebeszéd, talán leginkább József Attila Vágó Mártához írt leveléből derül ki, amelyet a költő 1928. október 5-6. vetett papírra (nota bene: október ötödiké is Attila napja): „...tudod-e, hogy az én életem úgy bennefejlődik a tiedben, mint Mária komoly szíve alatt a szőke, mosolygó Jézus. Tudod-e, hogy én kócsag vagyok, és a kócsagok röpte a te vérednek áramlása?”77 Úgy gondolom, Máriát, Jézust nem kell kommentálnunk, a kócsagról meg annyit jegyeznénk csak meg, hogy a hófehér gázlómadár a tisztaságot jelképezi. Árulkodóak József Attila következő gondolatai is, amelyeket szintén Vágó Mártának öntött szavakba: „- Előbb azt hittem, azért szeretlek, mert barna a hajad és kék a szemed - mondta -, szóval van benned a szőkéből és a barnából is valami, tehát - kissé ironikusan, széles gesztust írt le karjával a levegőbe - egy összevont típust szeretek benned. De aztán rájöttem, hogy nem a típust szeretem, hanem az egyént. (...) Az egyik ember metafizikai lényege szerinti másik ember metafizikai lényegét. (...) Ennél többet nem lehet mondani. Azt hiszem, ez közelíti meg legjobban az igazságot.”78 Vágó Márta metafizikai lényegét ugyanúgy a saját nevében hordja, mint József Attila a magáét. Lássuk, vajon Vágó Márta így gondolja-e? Mit szeretsz rajtam? - Először csak nevettem. Félrefordult, arca elé kapta kezét, megint visszafordult: - Mondd meg, mondd meg, hogy mit, mondd ki az első szót, ami eszedbe jut, mintha szabadon asszociálnál, mondj ki mindent! - Nyugtalansága megdöbbentett és engedtem. - Mert te vagy az Attila - mondtam. - De mi az az Attila - mondta idegesen nevetve -, mi az? Próbáld még egyszer - lazítsd el magad! - Én már nyögtem, de megint csak engedtem, lazultan, és megint csak ez jött ki a 77 i. m. 172. 78 i. m. 65. 101
