Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)
Bence Lajos: Létlelet
A személyi kapcsolattartást, az egymásba áramló gondolat- és érzésgleccserek tisztaságát, fenséges csillogását villantják fel szükségszerűen a társművészeteket és művészbarátokat megidéző, elismerő-hódoló költemények; a kordokumentum kottáit megrezgető költői vénából felbuzgó zászlóshangjegyek dúr-tartalmú vagy molltárházú dallamaival. A költőben egyfajta szorongásfélelem is él. Verseiben ezt így spontán ritkán fogalmazza meg, de érezni lehet a sorok között, fölött, alatt, mellett vagy akár mögött is ennek a zavaró, a létet befolyásoló kényszerállapotnak és körülménynek a hatását. Mintha megbéklyóznák a tiszta szó özönlését, a sziklaszurdok alján csordogáló pisztráng-patakok medergazdagodásának nyelvkockáikba, festői formákba öntését. A furcsán megfogalmazott, néhány mondatos tengerszemképekbe - reszelékekbe - ágyazza bele apró fénymozaikként a valamilyen ellenségtől való félelemérzet és bizonytalanság, sőt bizalmatlanság foghíjas magatartásformáját is. Úgy érzem, hogy a többször és súlyosan megsértett, vérző költőemberi lélek kiált segítségért figyelmeztető szándékkal. A költő véleményét, mondandóját szépen szőtt intellektuális burokba rejtve tükrözteti. Úgy tűnik, csak a kiváltságosok, vájt fülűek számára akar költészetet teremteni babiloni alapokon. Finom iróniával marasztalja el a perspektíva-gátlók, kompozíció-vétők meddő igyekezetét, megkövetelve az „öndefiniálási" szándékot önmagától és másoktól; kötőtársaitól is. Érdemes szólni a kötet képrendszeréről, nyelvezetéről és stílusáról is, bár ebben a rövid írásban csak néhány jellegzetes vonás kiemelésére jut lehetőség. A stílusképek közül jelentősen érvényesülnek a negyven ver-3
