Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

A Pohárköszöntő (Zdravljica) című Prešeren-vers kontrasztív grammatikai vizsgálata

Ha összehasonlítjuk a két szövegben előforduló mássalhangzók megterheltségét, akkor azt tapasztaljuk, hogy az eredeti szövegben az n, s, r, v és a j mássalhangzók, a fordításban pedig a k, n, t, r és az m mássalhangzók fordulnak elő a legtöbbször. Arra ebben a rövid tanulmányban nem térhetek ki, hogy az egyes hangok megterheltsége a különböző szóalakokban és szókörnyezetekben milyen funkciót töltenek be; de az egyértelműen kiviláglik, különösen a fordításban, hogy a felpattanó zöngétlen zárhangok és a zöngés orrhangok dominálása összhangban van a költemény tartalmi jellegével: segítik és erősítik az expresszivitást és a költői szándék kiteljesedését; a lázadást, illetőleg azt az emberi és forradalmi magatartást, amelyet, a romantikus lírikus költészetében megvalósított, s a népét felszabadító eszmei harcába sűrített gazdag ihlettel.

Az eredeti és a fordítás szavainak szótagszámai.

A szlovén szövegben: %: A magyar fordításban: %:

Egytagúak

116

53,9

71

39,6

Kéttagúak

65

30,2

62

34,6

Háromtagúak

31

14,5

32

17,9

Négytagúak

3

1,4

12

6,7

Öttagúak

2

1,2

A szlovén szövegben legtöbb az egytagú szó, vagyis több mint a szavak fele, míg a kéttagúaké mintegy egyharmada. Ezzel szemben a magyar nyelvű fordításban az egytagú szavak csaknem egyharmad részarányban fordulnak elő, s hasonlóan a kéttagú szavak is. Az eredeti költeményben az egy és kéttagú szavak 10 %-kal nagyobb megterheltséggel érvényesülnek a magyar fordítás szavaival ellentétben.

68