Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Szórni Pál: Kék tinta

Szórni Pál: Kék tinta

Szórni Pál Kék tinta című elbeszélése először a Tavaszvárás Versek és elbeszélések című antológiában jelent meg a mmuraszombati Pomurska založba könyvkiadó gondozásában 1972-ben, majd a szerző Őszirózsa című elbeszéléskötetében 1977-ben.

Szórni prózájának lényeges tartalmi jegyeit főleg három témakörbe csoportosíthatjuk:

1. A tájhoz, a Murántúlhoz való kötöttség ténye.

2. A kétnyelvű nevelés és oktatás gondjai.

3. A Szlovén Szocialista Köztársaságban élé magyar nemzetiség politikai, gazdasági és művelődési ügye.

A Kék tinta című elbeszélés története mindennapi életünk gyakorlatából fakad, s a gyermekkori élményekre épüf reális szemléletű visszatekintéssel. Gazdag és értékes emberi szellemépítéssel megalkotott valóságtény. Az őszi táj megidézésének murai térségét a hidegre forduló nyárvég illusztrálja. Személyes átélés tapasztalat lesz az alapja az elbeszélés lényegét hordozó mondanivalónak. Már az indításból is megtudjuk, hogy az esemény egy Mura melletti kis faluban, Petesházán, játszódik, bár erre külön utalás nem történik a műben; de azzal, hogy az édesanya Muraszerdahelyre küldi fiát, tudomást szerünk a történet színhelyéről.

A két világháború közötti és az azt követő évtizedeknek a Murántúl szegénycsaládjainak a gürcölőszűkölködő életmódját ábrázolja a „füzetmotívum" beiktatásával, de az „Ákos-ellenszenv" betétbe szőtt tojásfelvásárlásból is pontos tájékoztatást nyerünk a falusi éiet-41