Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Kanizsa József: Őszi izzásban

gyermekversben megtörik a ritmus. A határozott névelő hiánya is jelen van pár verseim­ben. Például Keszthelyi öbölben és Árpád-hídon állva... címeket így írnám: A keszthelyi öbölben, Az Árpád hídon állva... Előfordul, hogy a verseimből hiányzik a záró írás­jel, a felkiáltójel (!): Tedd meg az utat, Add a kezed, Ol­talmazd e szép hazát. Mindegyik után jó lenne a felkiál­tójel. Van még néhány szabad asszociációs szóösszetétel is: vak-kígyó, hó-gyermek, fény-híd. Jók lennének kötőjel nélkül is. E néhány „szépséghiba" egyáltalán nem gyengíti Kanizsa József költészetének, alkotásainak értékrendjét. Lehet, hogy az általam észlelt vagy vélt „elírások", „nyomdahibák" tudatosan érvényesülnek az egyes költe­ményekben felhívó, ráébresztő, elgondolkodtató, érze­lemfejlesztő stb. céllal!? Lehet... Mindezek ellenére, a kedves Olvasó, aki kezébe ve­szi Kanizsa József költő és író Őszi izzásban című kötetét - és el is olvassa a benne levő verseket -, szellemben, lélekben és érzelemben gazdagodik! Göntérháza, 2002. augusztus 15. (Megjelent a Muratáj című folyóirat 02//2. számában; 175-184.) 36

Next

/
Thumbnails
Contents