Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Gábor Zoltán: Postagalamb

ecsettel és a tollal bánik kitűnően. E művében megdöbbentő hűséggel rajzol meg emberi sorsokat, költői életdarabokat, kortársművészeket és egyéni meglátásokat. Nyelve gazdag, fordulatokban változatos, stílusa elragadó, mondatfűzései mintázottan jól szövöttek. Mindenre kiterjedő figyelmének lágy hangja őszinte, igaz emberi: sokszor simogat, vagy keményen pöröl, de sohasem öl, csak fölemel, buzdít, új tükröztetésre serkent. Mint festményeiben, úgy prózájában is a muravidéki táj motívumgazdagsága van jelen. Belőle és vele él, hűséggel, saját vallomása szerint is: „Páratlanul szép Lendva lankáinak tavaszi éiniakarása, a nyár izzó hevétől szunnyadó dombok tunyasága, az ősz színeitől méltósággá vált varázsa, a téli táj fehéren csillogó szüzessége, ködben, esőben, hajnalpírban, alkonyaiban - Lendva mindig szép."

Részlet a Postagalamb című könyv Huszonnegyedik levél záró soraiból:

Utószóként fölhasználom azt a gyermekmondókát, amit Ken Kesey könyvének mottójául választott:

„... Három gúnár kiabál, napnyugatnak-támadatnak száll,

SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE,

Ki lesz kakukk vesztére?...?

Ezeknek az eseményeknek a színhelye az „őrültek háza", de ez semmiképp sem jelenti azt, hogy e színhely egy meghatározott gyógyintézetet jelent. Az „elmebetegek kórháza „csupán a tartalom kerete, a tartalom pedig a világunkat fenyegető KEGYETLENSÉG. Éppen így magyarázandó ez „A gyár vasárnap" és „A bürokrácia világa" sorozatnál is. A Lendva Gorenje-Varstroj gyár és Lendva városa sem tartalom, hanem csak keret, a tartalom vi19