Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)
Bence Lajos: Létlelet
jezéseket, enyhén szólva durva és közönséges szavak versben való alkalmazását, például: lószar, szófosás stb., amelyek hótiszta csillogásé alkotásmezejére potyogtatott, madárpöttyökhöz hasonlítanak, vagy azokhoz a nagyvárosi kis zöldterületeket beszennyező tenyérnyi pázsitokhoz, amelyeket a korareggeli és esti órákban rendszeresen meglátogatnak az állatkedvelők kedvenc kutyuskáikkal. Azt elfogadom, hogy vannak esetek, amikor a trágárságok nagyon is beleillenek, vagy éppen belekívánkoznak egy-egy frappánsnak tűnő szerkezetbe és gondolatmenetbe, de ezt is finoman, hogy úgy mondjam, líraian kell végezni. Csak egy példát említek: a költő által megfogalmazott „alsónemű-szégyened" kifejezés milyen találó, sokat mondó, választékos, hangulatos, a lényeget teljes mértékben tükröztető a fent idézett hétköznapi szavakkal ellentétben. Befejezésül csak ennyit. Örülök, hogy a költő Bencének sikerült az első kötetén túljutnia, felülemelkednie tartalmi, formai és kísérletező vonatkozásban. Jelentkezésével, alkotóművészetével és újat teremtő erejével nagyban hozzájárult a szlovéniai magyar irodalomhoz, azaz a líra gazdagításához, annak friss szemléletű, jövőbeli fejlődéséhez. Részlet a Létlelet című költeményből: „...csak abban reménykedek, hogy szerencsésen kitalálok ebből a versből - fmito, finito! - ennyi ön-definíció és önelemzés után, így az utolsó 5
