Kovács Tibor - Ringó: Fölösleges írás? Fölösleg e sírás! (Budapest, 2017)
Jajj, de csuda jó a kedvem, Álmodtam szépet, de sok volt a nedvem „Amikor verset ír az ember, nem verset írni volna jó...” Áprilisban, kétezerhatban, nem nyom a latban, Ha nincsen pénzed, semmi a bankban... A tavaszban elvész, minden, mi mérhető: Csak ragyogó fények és minden, mi ébredő Éltető: mámoros iíjúság, kacag az élet, S nem fáj a foga a végtelen télnek... Az emberek boldogan néznek a jövőbe, Hosszasan csevegnek, kacagnak ráérve. Itt van a Kánaán, bőség a kosárban, Csak jóság és szépség, mi honol a világban... Mondanám vég nélkül tovább a mesémet, De álmomban valami megnyomta vesémet! Könnyítvén magamon annyit még elmondok, Máskor is mesélek, ha szépeket álmodok! (Hét éve írtam, de még ma is időszerű) 16
/
