Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)
A kétnyelvű oktatás Szlovéniában
készségeket - a mindkét nyelvre vonatkozóan - a tanulók két év alatt sajátították el. Első évben anyanyelven, a másodikban pedig a környezeti nyelven. Ma ez a megoldás némileg megváltozott. A két nyelvet (a szlovént és a magyart) külön-külön csoportokban anyanyelvi és környezetnyelvi programok és követelmények alapján valósítják meg. Például a magyar nyelvi tagozaton (anyanyelvi vagy első nyelvi csoportban) a magyar nemzetiségű, esetleg a vegyes házasságban született gyermekek és még azok, akik anyanyelvi szinten beszélik a magyar nyelvet, sajátítják el az írás- és olvasáskészséget. A környezetnyelvi (nem anyanyelvi vagy második nyelvi) tagozatokban viszont a magyar nyelvet gyengén beszélő gyerekek tanulják kötelezően a magyar nyelvet külön tanterv és módszer szerint. A magyar nyelv tanítása tehát az általános és középiskolában két szinten valósul meg; első nyelvként, vagyis anyanyelvként, illetőleg második nyelvként, azaz környezetnyelvi szinten. Ez a megoldás így elfogadható, hiszen a magyar kisebbség tanulóival a nyelvi, irodalmi, történelmi stb. ismereteket sokkal terjedelmesebben és alaposabban el lehet sajátíttatni, rögzíteni. A követelményszint is magasabb lehet. A kétnyelvű általános iskolákban folyó oktatás eredményességét nem a nyelvek tanítása bonyolítja, hanem a többi tantárgy. Bár minden tantárgyra kidolgozták a megfelelő utasításokkal és megoldási formákkal a tanítási-tanulási munkát, amelyek szavatolják, vagy szavatolhatják az általános iskolai oktatás követelményrendszerének érvényesülését, eredményességét, mégis gondok merülnek fel a gyakorlati megoldásokat illetően. Alapjában véve - a nyelveket kivéve - minden tantárgyat két nyelven kellene tanítani a szlovén és a magyar nemzetiségű tanulóknak. 32
