Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)
József Attila költészete a szlovéniai kétnyelvű (szlovén-magyar) oktatásban
Már a szárnypróbálgató fiatal költő verseiben is érvényesülnek a szegény paraszti élet mozzanatainak motívumai és megjelenítő képei lenyűgöző erővel, sejtelemes mélységgel, megrázó hangvétellel. De fölsejlik a későbbi proletár költő társadalmat bíráló, jó megfigyelőképessége is. Ezekben a versekben megfigyelhetjük a nagy elődök és jelen kortársalkotók pozitív hatását stílusban, képalkotásban, formai megszerkesztésben és gondolatieszmei kifejezésmódban magas művészi színvonallal. Ezt a fajta József Attilás, sajátos eszmeiséget, szemléletet és szellemiséget, lázadó magatartásformát, tudatos viszonyvilágot próbálja meg tükröztetni költészetében a Szépség koldusától az (íme, hát megleltem hazámat...) versig a hagyományőrzés és értékelés, a modern alkotásigény, a játékos könnyedség, a dallam és harmónia, valamint a sejtelem és érzelmek gazdag halmazán keresztül. A monumentális kiteljesedés, az ábránd és a valóság néha dekoratív vágyvilágot teremt nála az erőteljes valóságábrázolás helyett még súlyosan bíráló, nagy gondolati, forradalmi verseiben is. Az „adybb Adynál” József Attila tényközlő költeményeiben a megalázottság, a csalódottság, a fájdalom, a megbántottság, a mellőzöttség stb. érzete jut hömpölygő áradatként néhány utolsó költeményében kifejezésre, az emberiséggel is azonosulni vágyó, az állandó küzdelmet is vállalni tudó ember vágya. Lírájában érvényesülnek az ellentétek is, például: a kétségbeesés és a derűs megnyugvás, a hetyke kihívás és a teljes lemondás, a boldog öröm és az őrület stb. Édesanyja létének állandó hiánya és kísérője, kísértője életének, hiszen az „Öngyilkosság” című elbeszélésében (1935) így ír: „Én majdnem végtelenül boldog voltam, hogy a mama fölvett a karjára. Minden vágyat elfelejtettem, csak erősen odasimultam hozzá. Ismét felcsuklott belőlem a sírás, mert azt éreztem, hogy akkor 22
