Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

elégíthetnek ki, ha nem szolgálják a szakmai gondolkodáskészség gyakorlati alkalmazását, nem kerülnek aktív tevékenységrészként olyan szó- és írásbeli szövegkörnyezetbe, amelyek a tanulóink anyanyelven történő gondolkodásaktivitását és alkotókészségét gazdagítják minden óraanyagon belül.

Az anyanyelvi szakmai gondolkodásfejlesztésnek aktív részelemként kell beleépülnie a kétnyelvű nevelésioktatási folyamatba. Az anyanyelven történő tanulói aktivitás és tevékenység jellemzi a pedagógus munkájának eredményességét.

Kétnyelvű nevelő-oktató tevékenységünk fő célja a különböző nemzetiségű tanulóink sokoldalú képességrendszerének a kialakítása. Az anyanyelven történő ismeretek elsajátítását állandó gyakorlással, a jártasságok rendszeres fejlesztésével és a készségek sokoldalú kialakításával érhetjük el. Ha ezeket a didaktikai-pedagógiai eljárásokat olyan magas szintre sikerül kibontakoztatnuk, hogy azok már az egyénnek szinte állandósult tulajdonságává vállnak - anyanyelvi szinten is -, a mindennapok nyelvi kommunikációs vonatkozásában jellemző diszpozíciói lesznek a személyiségnek, akkor beszélhetünk olyan képességfejlesztésről, amely a mi vegyes lakosságú közösségünkben egyenrangúan érvényesül, jut kifejezésre a gyakorlatban is.

Az anyanyelven történő képességek kialakítását, fejlesztését és meglétét a gyakorlati életünk különböző munkaterületein megvalósuló teljesítőképességek mércéje alapján állapíthatjuk meg, értékelhetjük. Ha például a magyar anyanyelvű értelmiség mérnökei, orvosai, jogászai, közgazdászai, tanárai, politikusai, szakmunkásai stb. a szakmájuk területén nem képesek a tudományosság követelményszintjének megfelelő anyanyelvű szóbeli és írásbeli munkát kifejteni; szakelőadást tartani, tudo12