Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
„túlságosan tudományos” jellege miatt utasították el. Az igazság természetesen az, hogy nem is volt szándékukban ilyen jellegű művet kiadni. Vilko Novak nyilatkozatából tudjuk, hogy ő és néhány barátja megpróbálták lebeszélni, még mielőtt hozzákezdett volna a dolgozatíráshoz, ők már tudták, hogy „a politikai boszorkánykonyha mesterei úgysem járulnak hozzá a megjelentetéséhez, mert nem úgy írta meg azt, ahogyan ők elképzelték”. A föntiekből, úgy gondoljuk, világosan kiderül az, amit Weöres Sándor ekképpen foglalt össze: „Szlavistaként, néprajzosként, pedagógusként is egyazon ügy különböző oldalait képviselte, mindkét nép iránti hűséggel, odaadással, tisztességgel”. Úgy, tehetnénk hozzá mi késői utódok, ahogy azt sem előtte, sem utána nem képviselte senki. A halála óta eltelt csaknem fél évszázad alatt nem akadt egyik oldalon sem olyan vállalkozó, aki Pável nyomdokába lépett volna, s úgy képviselte volna az ügyet, ahogy ezt ő tette. Erre a problémára mutatott rá Lukács István, a magyar irodalom szlovéniai recepcióját vizsgáló tanulmányában. „A magyar irodalom szlovéniai és a szlovén irodalom magyarországi népszerűsítésének a század folyamán kialakultak ma már jól körvonalazható közvetítő csatornái. A muratáji szlovén táj irodalomban 1919-ig lépten-nyomon találkozunk magyar szerzők szlovénra lefordított műveivel. Később a szlovénok szellemi központja, Ljubljana építi tovább a magyar kapcsolatokat. Korábban itt is rá-rábukkanunk magyar vonatkozású írásokra, de ezek igen esetlegesek.” Később a Pomurska založba muraszombati könyvkiadó megalapításával (1954) ez az intézmény vállalta a magyar irodalom reprezentáns alkotásainak szlovén nyelvű megjelentetését. Itt jelentek meg továbbá a kétnyelvű, szlovén-magyar nyelvű kiadványok, és a hazai magyar nyelvű irodalom és valóságirodalom termékei, természetesen állami támogatással. A részletes és teljességigényű áttekintésből kitűnik: a 60-as és 70-es években lefordított és megjelentetett magyar művek számban és minőségben is jó áttekintést adnak a magyar irodalomból a magyar kultúra iránt érdeklődőknek. Nem így a 80-as években, amikor a korábbi állapotokhoz képest visszaesés tapasztalható. Ady és Weöres válogatott verseit tartalmazó köteteken kívül Konrád György politikai tárgyú esszékötetéből, valamint Esterházy Péter: „A szív segédigéi" című regényéből, valamint néhány kisebb, lapokban megjelentetett híradásból tájékozódhatott a szlovén olvasó' a magyar irodalom eredményeiről. Hasonlóképpen a szlovén irodalom magyarországi fogadtatásában, bár az utóbbi két évtizedben a megjelentetett művek száma jó áttekintést biztosít 86
