Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
egy rövid kitérőt kell tennünk: olyan célzattal, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a Bánffyak ez idő tájt már több művelődéstörténeti vonatkozású bejegyzést is tartalmazó családi naplóját, természetesen csak a legfontosabbakra szorítkozva. A Bánffy család naplója A XVI. század második felében a nagy főúri központok voltak a magyar reneszánsz kultúra legfontosabb centrumai. A Nádasdy, a Batthyány, a Thurzó családok mellett a végeken is élénk mozgás figyelhető meg, főleg az ország nyugati területén. A Zrínyiek, a Bánffyak, a Zichyek és a Széchyek udvarában is a reneszánsz kultúra gyors elterjedésének vagyunk tanúi. A Nyugat-Európában felvirágzó reneszánsz jegyében kastélyokat kezdtek építeni, könyvtárakat alapítottak, gyakran hívtak udvaraikba vendégségbe mestereket, tehát tanítókat, akiknek főleg a hit és az egyházi tanok terjesztésében volt fontos feladatuk, gyermekeiket külföldi egyetemeken taníttatták. A Bánffyak kultúrapártoló és mecénási tevékenységéről a családi napló bejegyzéseiből tudunk meg részletekbe menő információkat, megbízható adatokat. A túlnyontó részt latin nyelven írt naplót a Tudománytár közölte 1841-ben, megmentve az utókornak, az eredeti példánynak ugyanis nyoma veszett. A három naplóíró, Bánffy István, Miklós és Kristóf egy teljes század krónikáját írják meg, természetesen a családi eseményeket előtérbe helyezve, de fontos forrásértékű anyagot is megfogalmaznak, olyanokat, amelyek utóbb a történelmi múlt fontos állomásaivá váltak. Az egyik ilyen bejegyzés az 1566. évi szigetvári csatáról szól, amelyben „fejét vették jó Zrínyi Miklósnak, mely Szigetvár alatt holt meg török császár is”. A másik Alsólendvai Bánffy Miklós 1570. évi Neinpthy várában „történt” esküvőjét írja le Zrínyi Orsulával. A fontos történelmi és helytörténeti forrásértékű anyagon kívül a család műveltségéről is sok érdekességet olvashatunk. Egyik bejegyzésből megtudjuk, hogy Bánffy Annát 1544-ben egy bizonyos Orbonai Rácz „Mester” részesítette keresztségben, más helyen többször is Kultsár György „Mester” neve olvasható. A továbbiakban a családi tanítók név szerinti említésére is kitér a naplóíró, amelyből arra lehet következtetni, hogy gyermekeik neveltetésére nagy gondot fordítottak. A Bánffy-fiúk továbbtanulásáról 76
