Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után
tanulóinak többsége szlovénnek számítson. Ezt többféleképpen ösztönözték: például csak az juthatott földhöz, aki megtagadta nemzetiségét, ezzel gyermekei is természetszerűleg szlovénokká váltak. A korabeli viszonyokra világít rá a cenzúra és az államvédelem ébersége és gyors intézkedése. Előbb a Szabadságot tiltják be még 1925-ben, alig három évfolyamnyi folyamatosnak mondható megjelenés után, majd a fokozódó nyomás következményeként a 30-as évek elején betiltanak minden magyar nyelvű lapot, tekintet nélkül, hogy erre rászolgált-e vagy sem. Könnyen el lehet képzelni, hogy milyen lehetett a magyar nyelv használati joga egy olyan környezetben, ahol még a szlovén nyelvjárás (vend) ellen is ádáz küzdelem folyt, ennek használatát még az egyházi szertartások esetében is tűzzel-vassal irtották. Az itteni magyar kisebbségi érdekeket a teljesnek mondható jogfosztottság korszakában néhány egyén és kisebb csoportosulás, egyesület ápolta. Ilyen volt a muraszombati polgármester, Hartner Nándor földbirtokos, akinek rendkívüli szervezőképessége és politikai érettsége előtt még a szlovén hatóságok is fejet hajtottak. Polgármestersége alatt a jellegtelen járási székhelyből pezsgő életű kisváros fejlődik ki a 40-es évekre. Lendván a II. világháború előestéjén szervezkedés indul meg a magyar értelmiségi körökben, amelyet hamar lelepleznek a hatalom emberei. A bírósági ítéletet azonban a német megszállás miatt már nem hajthatták végre. E válságos korszak tárgyalásának lezárásaként elmondhatjuk, hogy a muravidéki magyar kisebbség a pártok zűrzavarában nem talált még megfelelő partnerre sem, bár legtöbbször a pártok próbáltak a magyar képviselők bevonásával, főleg a választásokkor „közeledni” hozzá, elsősorban szavazataik elnyerésére számítva. A szép ígéretek azonban a választások után gyorsan a feledés homályába merültek. Az egymást érő választások a 30-as években odáig fajultak, hogy a szavazók többsége távol tartotta magát a szavazástól, így a legtöbb esetben - ahogy a korabeli statisztikákból kiderül - a lakosság 50 százaléka sem vett részt ezeken. Ilyen állapotban találta a muravidéki magyar kisebbséget az 1941-es áprilisi felszabadulás. Muravidékre április 6-án előbb a német csapatok vonultak be, akiket az itteni magyarok hűvös fogadtatásban részesítettek, és csak 10 nappal később, a magyar csapatok bevonulását ünnepelték kitörő örömmel. A 22 éves kisebbségi sorsból való megszabadulás kétségtelenül új reményeket ébresztett az itteni magyarságban. Egy kis időre látszólag helyreállt az 16
