Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
Utószó
UTÓSZÓ Dolgozatunk a Trianon utáni időszak hét évtizede írásos termékeinek számbavételével követi nyomon a szlovéniai magyar kisebbség művelődésének alakulását, szellemi fejlődését, hagyományőrző és hagyományteremtő igyekezetének főbb vonásait, megkülönböztetett figyelmet fordítva az itt kibontakozó irodalmi élet jelentősebb állomásaira, maradandó értékeire. Irodalomtörténeti közhelynek számít, hogy az illyési „ötágú síp” már régen nem öt - tekintettel az utóbbi két évben létrejött új államalakulatokra -, hanem az egyetemes magyar irodalom sípján az ágak száma a duplájára emelkedett... Ennek egyik ága a Muravidéken szólal meg, egy maréknyi népcsoport történelmi élményének, életérzésének adva hangot. Összefoglaló jellegű dolgozatunk szerkezeti felépítését illetően néhány megjegyzést kell tennünk. Dolgozatunk bevezető részében nem zárkózhattunk el annak a társadalmi háttérnek és miliőnek a megrajzolásától, amely sok tekintetben eltért a volt délszláv állam három köztársaságában élő magyar kisebbségiek politikai szerveződését illetően. (Olyan specifikumai alakultak ki, mint a kétnyelvűség és a nemzetiségi önigazgatási érdekközösségek.) Másrészt: a szlovéniai magyarság szellemi fejlődésének - mint ez a dolgozatból világosan kitűnik - szinte minden jelentősebb mozzanata szorosan kapcsolódik, időben szinte egybeesik a politikai történésekkel. A következő megjegyzés a kisebbségi-nemzetiségi irodalmak funkciójához kapcsolódik. Meggyőződésünk ugyanis, hogy kisebbségi irodalmak a világon mindenhol - az irodalom anyagából kifolyólag - nyelvmegőrző, nemzetmegtartó szereppel bírnak, s egy közösség öneszmélését, identitástudatát erősítik, s ezáltal a beolvadás elleni harc egyik leghatásosabb fegyverének tekinthetők, főleg itt, Közép-Kelet-Európában. Mivel azonban a muratáji irodalom csak most van kialakulóban, természetesen még nem különültek el benne azok a tudatformák, amelyek a fent említett megtartó funkcióval bírnak. Ezért vált indokolttá az irodalom fogalomkörének a kibővítése olyan tudatformákkal, mint a publicisztika illetve a tudományos irodalom. A szépirodalmi fejezet előtörténeti részében - a hagyománynélküliséget cáfolandó - indokolt volt a hosszabb kitérő. Hasonló megfontolásból foglalkoztunk a két világháború közötti időszak néhány jelentősebb alkotójával is, olyanokkal, akiket származásuk köt ehhez a tájhoz (Pável Ágoston), illetve alkotói korszakuk egy jelentős időszakát 133
