Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Valóságirodalom, tudományos irodalom
mányos-ismeretterjesztő feldolgozása lett volna: közoktatás, gazdaság, általános művelődési tevékenység, a községben működő testnevelési egyesületek tevékenysége stb. A szerkesztőbizottság már ekkor azzal a nem titkolt óhajjal fejezi be a programtervezetet, hogy az évtized végére az időközben felgyülemlett és megjelentetett anyagból sikerül majd egy tetjedelmesebb gyűjteményes kötetet megjelentetni Lendva község múltjáról és jelenéről (Lendvai Füzetek 2. sz.). Reményekkel kecsegtetett az is, hogy a 60-as évek végén elszaporodtak a Népújság és a Naptár oldalain a különböző történeti-helytörténeti és honismereti-néprajzi jellegű írások, hosszabb-rövidebb cikkek (pl. az 1968-as és az 1973-as „Naptárakban” Göntérháza és Lendva-hegy múltjáról olvashatunk hosszabb írást Varga Sándortól). Úgyhogy az első helytörténeti könyv megjelentetése nem számított előzmények nélküli vállalkozásnak, hiszen 1979-re egyszerre három település részletes helytörténete készült el. A szerzők, Varga Sándor és Pivar Ella három Lendva-kömyéki település: Dobronak, Göntérháza és Kót krónikáját, földrajzi-természeti viszonyait, közigazgatási és demográfiai jellemzőit, oktatását és egyesületi életét vázolják. A szerzők vallomása szerint a „nagy történelemkönyvekből hiányzó kis történelmet” kívánták megírni, a társadalom mikrostrukturális egységeit, kisebb-nagyobb településeinek történelmét, a közelmúlt eseményeit, amelyek egy kis közösség önismeretének gazdagítását, öntudatának épülését szolgálhatják. A könyvről írott kritikai ellenvetés elsősorban a felölelt témakörök aránytalanságainak szól. Mások az alapos forrásfeltárást és a gyűjtőmunkát dicsérik. Varga dolgozatának inkább a személyes tapasztalatok útján szerzett ismeretek adják meg hitelét, míg Pivamál inkább a levéltári kutatások és az írott „bizonyítékok”, források. Varga szívesebben időzik el a közelmúlt (1945 utáni) történelmi eseményeinél, Pivart pedig a régebbi korok eseményei, feltáratlan történelmi tényei vonzzák. Ezek az ismeretteijesztő, a tudományosság nehézkes ismérveit többnyire nélkülöző művek méltán számíthattak az akadémiai szinthez nem szokott olvasók tetszésére. Talán a nagy érdeklődés buzdította fel a szerzőket, hogy munkájukat folytassák. A második kötet 1982-ben jelent meg a Magyar Nemzetiségi Érdekközösség kiadásában, Varga Sándor, Pozsonec Mária és Pivar Ella: Hosszúfalu, Hodos és Lendvahegy múltja és jelene című könyve. Újdonsága a kötetnek, hogy a már megszokott szerzőpáros egy taggal bővül. Pozsonec Mária néprajzi érdeklődésű: a hosszúfalusi emberek népszokásairól, hiedelemvilágáról teszi közzé a kötetben egy gyűjtésének eredményeit. Ezt a kötetet is, az előzőhöz hasonlóan, jó 122
