Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
középiskolai magyartanári oklevelet szerzett, majd kilenc évig a muravidéki középiskolákban tanította a magyar nyelvet és irodalmat. Közben másfél évig szerkesztette a Szlovén Televízió magyar nyelvű műsorát, a Hidakat. 1988-tól óraadó tanárként a Maribori Pedagógiai Egyetemen irodalmat ad elő, 1991-től pedig ugyanitt tanársegéd. Első verseit a középiskolában írja, diáklapokban és a Naptárban jelennek meg. Ezekben még nemigen tud az ösztönösség szintjén felülemelkedni. A budapesti évek és az Eötvös Kollégium nagy hatással vannak költészetének kibontakozására. Első verseskötete Szíves szívtelen címmel jelent meg 1981-ben Muraszombaton. A kötet versei egyrészt a Nagy László-i, másrészt, a nyugat-európai avantgárd hatásról árulkodnak. „Ember szól, igaz ember, váratlan asszociációkkal, hangja olyan tiszta, mint eső után a levegő” - írja a kötet fülszövegében Czine Mihály. Az állítást alátámasztandó írja Kontra Ferenc, a Magyar Szó kritikusa, a gondolati és formai tisztaságot emelve ki, mely a Tenger című ciklusban valósul meg maradéktalanul. Ebben: „... a természet, az erotika, a világegyetem és az ember viszonyainak az összekapcsolásával az ősidők tiszta esztétikájához, makulátlan etikai tisztaságához nyúlt vissza költőnk.” Vajda Gábor szerint: „Nem csupán a címe paradox jelentésű Bence Lajos első verseskönyvének: a kötet darabjaiban kifejeződő életérzés, mint általában a mai fiatal költőknél, belső ellentmondásoktól terhes.” Ezt követően elsőként fog hozzá a szlovéniai magyar irodalom kritikai feldolgozásához, kezdve a sort Vlaj Lajossal, akiről egy hosszabb tanulmányt is készít. Második, Létlelet című kötetét nyolc évvel később, 1989-ben jelentette meg. Ennek kritikai visszhangja már jóval meghaladja az előzőét, hiszen a hazai és a vajdasági mellett az anyaországbeli kritika is képviseltette magát. Péntek Imre a „tiszta” jelzőt erre a kötetre is érvényesnek tartja: „... a Létlelet a „tiszta szó” bűvöletében született. A nyelv- és kultúraszennyező világban a tisztaság elementáris igényét szólaltatja meg... Mert ebben a közegben nem könnyű az identitás őrzése, hisz könnyen megbillenhet a mondanivaló e nyelvingoványban Ezért a küzdelem több versben is a személyiség önmeghatározására, mert könnyen megfeszül a lélek a kultúrák erőterében... Nagyon finom áttétellel érzékelteti az identitás elvesztésének lassú, sorvasztó folyamatát: 108
