Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom

még mindig nem válik lehetővé e fontos jog gyakorlati megvalósítása. Talán ezzel magyarázható a szerkesztők öröme, akik úgy érzik, „mintha láthatatlan kezek felszedték volna a szellemi határkarókat”, s a közös szellemi haza, vagy a „haza a magasban” felemelő élményét először érezhették meg írók - a határon innen és túl - egy antológia kapcsán. S ha semmi másért, már ezért is megérte a fáradozást! (Csak sajnálkozhatunk, hogy a megkezdett út később nem nyert folytatást.) Hadd álljanak itt a nevek is: Böröczki Mihály, Csordás János, Káldi János, Cs. Nagy István, Pécsi Gabriella, Pék Pál, Péntek Imre és Székely Ákos Vas és Zala megye íróinak képviseletében, a hazaiakat pedig Báti Zsuzsa, Bence Lajos, Bemjak Erzsébet, Sz. Kanyó Leona, Szúnyogh Sándor és Varga József képviselik. Folytassuk dolgozatunkat azoknak a költőknek a bemutatásával, akiknek első igazi megjelenése, bemutatkozása az Összhang említett kiadványában történt. Nemzedéknek azért sem nevezhetjük e csoportot, mert tagjait az antológiában való közös szereplésen kívül egyéb kapocs, összetartó erő nem fűzte egybe.

Báti Zsuzsa (1938- )

A bánáti Pádén született. Iskoláit Nagybecskereken (Zrenjanin) végezte, később a Magyar Szó újságírója. 1963-ban Muravidékre költözik, és 1987-ig Népújság újságírója, majd nyugdíjba vonulásáig (1991-ig) felelős szerkesztője a lapnak. „Szlovéniában itthon vagyok, Vajdaságba haza megyek. Jó érzés. Olyan, mintha híd lennék” - áll egyik vallomásában.

Költői indulása az 50-es évek közepére esik, ekkor teszi közzé első verseit különböző vajdasági napi- és hetilapokban és a Hídban. Költővé való érlelődése azonban a 70-es években valósul meg, tehát már a választott hazában, Muravidéken. Az évtized lírai termését az 1979-ben megjelent Útravaló (Fórum - Újvidék) és a Kettőnk évszakai (Pomurska založba - Muraszombat) című köteteiben publikálja. Az elsőben József Attila és a nyugat-európai tárgyias költészet hatását figyelhetjük meg. Erre utal a költőre való közvetlen hivatkozás is:

Tudod Attilám, a proletár utókor mégiscsak téged szeret

103