Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
1. A muravidéki magyar kiadványok
42 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA vén nyelvű változat mindig terjedelmesebb volt. Különbség a két kiadvány között a szépirodalmi részben mutatkozik: amíg a szlovén nyelvű változatban a fiatal szlovén írók művei szerepelnek, addig a magyar nyelvűben az irodalmi részt Vlaj Lajos és más fiatal muravidéki toliforgatók írásai alkották. 1964-ben már jelentkeztek az itt élő magyarok mezőgazdaságra vonatkozó cikkekkel is. A legnagyobb előrelépést az 1966-os év hozta. Ekkor a kiadvány új, magyar szerkesztőbizottságot kapott (az első hat évkönyv szerkesztői bizottsága ugyanaz volt, mint a szlovén kiadásé), és ez tartalmilag lényegesen megváltoztatta. Varga Sándor a Naptár tízéves évfordulója alkalmával ezt így elemezte: „Eddig még egyetlen Naptárban vagy másmilyen kiadványban sem találhattunk ennyi írást a muravidéki magyar értelmiség tollából.”2 A 60-as évek második felében a szerkesztők többször is panaszkodtak a szakemberhiányra. A szakcikkek hiánya miatt évfolyamról évfolyamra fokozatos „elirodalmiasodást” figyelhetünk meg: a Naptár szerkesztői a hézagot szépirodalommal töltötték ki. így a 60-as évek végére az irodalmi termékek száma megduplázódott. A hiányosságok ellenére a Naptár első évtizede (11 évfolyam) már eredményeket mutatott fel, hiszen kielégítette a Muravidéken élő magyar lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális életének írásbeli igényeit. Az akkori Naptárakban találunk beszámolókat a társadalmi, politikai eseményekről és problémákról, mezőgazdasági cikkeket, egészségügyi és háztartási tanácsokat, recepteket, hasznos tudnivalókat stb. A Naptár grafikái (fedőlap, kalendáriumi rész, illusztrációk) Jože Kolosa (1960-1961, 1969-1970), Danes László (1962), Ivo Roškar (1963-1964), Franc Mesaric (1965) és Janez Vidic (1966-1968) munkái. 2. 2. 1971-1980: új főszerkesztő, új cím, új borító 1971-től a kiadvány a Naptár nevet viseli. Alcímében szemlének nevezték el, mert valójában ez a szó találóbban tükrözte a tartalmát. Tehát a kiadvány az új évtizedet nemcsak új borítóval kezdte, hanem a tartalma is megváltozott némileg. A változás elsősorban Szúnyogh Sándor, az új főszerkesztő és munkatársai érdeme. A 70-es évek végére a periodika szerzői gárdája is kialakult. Nemcsak naptár volt már, hanem részben történelmi összefoglalóvá, részben irodalmi szemlévé vált. Az új főszerkesztőnek a 70-es évek elején is szakemberhiánnyal és munkatárshiánnyal kellett küszködnie. Az itt élő magyar értelmiség zöme ugyanis tanulmányai során szlovén nyelvi közegbe került, ott szereztek műveltséget, ezért a magyar nyelvet szinte alig beszélték, és emiatt nemigen vállalkoztak magyar szakcikkek írására. A mezőgazdasági cikkek száma láthatóan csökkent. Évfolyamonként már csak 3- 5 ilyen jellegű írással találkozunk. Viszont megnőtt a művelődési élet és a társadalomtudomány egy-egy ágazatával (művészek életrajza és munkássága, műkedvelés, színház, kisebbségpolitika) foglalkozó cikkek száma. A szépirodalmi alkotások a kiadvány végén egy meghatározott rovatban találhatók, vagyis nem csak illusztrációként, itt-ott elszórva jelennek meg a szakcikkek között. Az aktuális receptek, humor és érdekességek ebben az évtizedben sem maradtak ki a kiadványból, a képek és a fotók száma viszont csökkent. A grafikai kivitelezés a Király művészházaspár (Suzanne Király-Moss, Király Ferenc) és Gálics István munkája.
