Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
1. A muravidéki magyar kiadványok
A szlovéniai magyar könyvkiadás helyzetet 21 A határon túli magyarok léthelyzetét tekintve a Szlovéniában kialakult viszonyok elfogadhatónak mondhatók. Ennek tudható be az is, hogy az értelmiségiek aránya a megelőző húsz évhez viszonyítva, kis mértékben, de emelkedett, bár a muravidéki magyarok létszáma a trianoni arányok kétötödére esett vissza (s a burgerlandi magyarok után mára ez lett a második legkisebb létszámú magyar kisebbség). A támogatás egyik formája az volt, hogy a hetvenes évektől kezdve megteremtődtek a feltételei annak, hogy szlovéniai magyarok anyaországi képzőintézményekben tanuljanak. Az új évezred globalizációs problémái az itt élőkben identitásuk újraértékelését vetették fel. Az identitás megerősítésében változatlanul a legfontosabb szimbólumrendszer az anyanyelv. A regionális kisebbségi magyar könyvkiadás folyamatai önnön kisebbségi helyzetükből adódóan sajátos részét jelentik a magyar könyvkiadásnak is, hiszen ezek a művek magyar nyelven íródtak, s nélkülük nem állhat össze a korszak magyar irodalmának és könyvkiadásának a teljes képe. A kilencvenes években az anyaországi és a szlovéniai magyar szervezetek közös erővel támogatták a könyvkiadást. A szlovéniai magyar könyvkiadás természetesen nem kerülheti meg a jelenkori magyar kultúra által megfogalmazott kritikákat, még akkor sem, ha maga is tisztában van azzal, hogy számos esetben a művek nem feltétlenül hordozzák a legmagasabb művészi értéket. A magyar-szlovén-anyaországi kapcsolatok Egymás megbecsülésének szellemével jellemezhetők a magyar-szlovén kapcsolatok. E kölcsönös elismerésen és érdeklődésen alapuló kapcsolat megteremtésében kiemelkedő, mondhatni apostoli szerepet töltött be Pável Ágoston, akinek nevéhez a szlovén irodalom magyar nyelven való megismertetése fűződik. „Szentül meg vagyok győződve, hogy a szellemi kapcsolatokból kivirágzó kölcsönös megismerés és megértés javára lesz mindkét nemzetnek és kultúrának”- vallotta. A szlovéniai magyarság budapesti bemutatkozása sorsesemény volt. Ezzel lassan megkezdődött az integrálódása saját anyaországi kultúrájába, irodalmába, s nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. A kilencvenes években már reális, probléma- és megoldásközpontú, az önazonosságot értékként kezelő kultúrpolitika bontakozott ki. A könyvkiadás, irodalomszervezés terén megvalósított kölcsönös megismerési folyamatok következtében megindult a szlovéniai magyar irodalom kritikai recepciója, s irodalomtörténeti feldolgozása is. A kilencvenes évek megváltozott távlatai lehetővé tették, hogy a muravidéki szerzők ne csak helyi, hanem magyarországi lapokban, folyóiratokban is publikáljanak, író-olvasó találkozókon vegyenek részt határon innen és túl. A magyar kisebbségi könyvkiadás a Szlovén Művelődési Minisztériumtól kapja az anyagi támogatást, pályázatok útján pedig az anyaországi intézményektől is. A problémát az okozza, hogy a muravidéki közösség elvárja az íróitól, hogy munkáik történeti szemléletűek legyenek, s hogy vállalják a nemzeti sorsot. A szakmának és az olvasóközönségnek viszont létezik egy másik rétege is, amely a hagyományos, konzervatív nemzettudatra épülő eszmei vonulattal szemben inkább az emberi individuumot és az alkotói önállóságot helyezné előtérbe, és ezt várná el a szlovéniai magyar könyvkiadástól is.
