Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
5. Interjúk
A szellem finom játéka 193 A fordításelmélet korszerű megközelítése elválaszthatatlan a kultúra fogalmának értelmezésétől. Ezért lett a fordítás/fordíthatóság problémaköre a kultúraköziség kiemelkedő tárgyköre. A fordítás nemcsak a másik kultúra közvetítésének a metaforája és megoldandó nyelvi probléma, hanem ennél bonyolultabb feladat. A szövegek szemantikai mélyrétege új világlátást hoz létre, a szövegek egy lehetséges világról beszélnek. Ennek a világnak a dimenziói éppen a szöveg révén válnak ismertté. Manapság számos, a fordítás tárgykörében született tanulmány - a tisztán formális és lingvisztikái megközelítéssel szemben - a kultúra és a történelem szerepét hangsúlyozza. És itt nem csupán a nyelvi elemeknek, hanem azoknak a „gondolkodásmódoknak” a fordítása a feladat, amelyek ezekben a nyelvi elemekben megtestesülnek.- A monográfia második nagyobb egysége Esterházy Péter Harmonia caelestisérá'/ és a Javított kiadására/ szól, kiemelten az említett müvek szimbolikus információforrásáról és a kulturális mintákról. Milyen Esterházy Péter müveinek intertextuális vetülete, esztétikai hatása és a befogadása a szlovén irodalomban?- Esterházy könyvei jól ki tudnak bennünket lendíteni kényelmes olvasási pozíciónkból. A HC-ben és a Javított kiadásban rengeteg az olyan szimbolikus információforrás, amelyek lényegében valóságmodellek, kulturális minták. És ezek a kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis a társadalmi valóságról igyekeznek képzeteket alkotni. A Harmonia caelestis és a Javított kiadás esztétikai minősége nagy mértékben a kulturális hovatartozás meghatározta színvonaltól függ. Esterházynál szövegek is vannak, nyelvek is, és bennük világok, világrétegek, azokban pedig tudás, érzékelés és tapasztalat váratlan kiterjedései. Mindez megnehezíti e szövegek hazai és külföldi befogadását. És itt van még az intertextualitás fogalma. A szövegek létmódja eleve intertextuális, azaz különféle szövegek transzformációk során keverednek egymással/egymásba. Én azt mondom, hogy Esterházy virtuóz módon bánik az alakzatok e különös táncával, a legszigorúbban és legmerészebben kódolt Harmonia caelestist és a Javított kiadást is az effajta kreativitás és textualitás működteti. Az eltérő horizontokból származó szövegek kombinációs lehetőségeit Esterházy maximálisan kiaknázza, felkínálva az olvasónak egy köteg kombinatorikus virtualitást. Ezt nevezem én a szellem finom játékának, innen a cím; a művészet, mint szépség; a szépség pedig vad és szelídíthetetlen és így tovább. Hogy milyen a befogadása a szlovén irodalomban? Pozitív, de érvényesül a külső nézet, ami csupán többlet és horizonttágítás, pl. Rudi Šeligo Esterházy művészetét az avantgarde és neoavantgarde irányzatba helyezi - ezt az Esterházy-művek új nyelviségének, metanyelvének alapján teszi. Érdekes ez a nézet, hiszen a magyar és a szélesebb európai irodalmi közeg őt a posztmodern irodalom kiemelkedő alkotójának tekinti. Továbbá a történelmi múltról való irodalom Szlovéniában nem járt együtt olyan radikális változásokkal a művek nyelvezetében és struktúrájában, mint a magyar irodalomban. Itt nem történt meg az a metamorfózis, amit a magyar irodalomesztétika észlel saját irodalmi szövegeiben mintegy húsz-harminc esztendeje, ahol sorsdöntővé válik az a poétikai gesztus, amely félreteszi a valóság közvetlen megértésének illúzióját. Ezért is nehezen fogadhatók be nálunk EP művei.- A monográfiád harmadik nagyobb egysége a kortárs magyar irodalom szlovéniai recepciójáról szól: Vilencia kontextusában és a szlovénra lefordított magyar
