Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
5. Interjúk
188 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA kámat végeztem volna, mert nekem elég volt Budapest levegője, vagy az újvidéki egyetem hallgatóival, az új symposionistákkal való találkozás, vagy a Nyelvművelő Társaságban való szerény tevékenységem. Úgy éreztem, hogy jelen kell lennem mindenütt és fel kell töltődnöm, amikor itthon elfogyott a közéletben a kultúrélmény.- Mégis mi hiányzott az itteni magyar kultúrából, oktatásból, nemzetiségi politikából, népművelésből? Mi maradt ki az életéből ebben a hatvan évben, amelyet Muravidéken élt meg?- Végül is a tanári pályát választottam, a magyar szakot, nem bánt, sőt örülök neki. Szerettem volna más művészeti ágakkal is foglalkozni. Gyermekkoromban is érdekelt az anyag megformálása és a festészet. Csak egy példát mondok el. A volt Jugoszláviában általában az állami támogatásból a szegény gyerekeket meg szokták ajándékozni. Én is azt gondoltam, hogy kapok valamit, egy nadrágot, egy inget, egy cipőt. Egyetlen egyszer kaptam ajándékot, amely egy doboz színező volt. Szerettem volna rajzolni, mint kisgyerek. Úgy éreztem, kellett volna valamit tenni, annak érdekében, hogy festőművész, vagy szobrász válhatott volna belőlem. Sokkal hasznosabb lett volna festőművésznek lenni, mint magyartanárnak.- Lesz-e még kötete a gyerekeknek?- Természetesen. Most is írok gyermekverseket, amelyek még műhelymunkára várnak. Nem akarok jósolni, de egy éven belül egy gyermekverskötetet össze tudok állítani. (1993) / írott szóval a megmaradásért Beszélgetés Bence Lajos íróval a tanulmánykötetéről Nemrég jelent meg Bence Lajos 150 oldalas műve, írott szóval a megmaradásért címmel, amelyben az író a muravidéki magyarság hányatott történetének bemutatására törekedett. Gyurácz Ferenc, a kötet recenzense írja: „...úgy szolgálja a magyarság önismeretét, megmaradási törekvését, hogy eközben senkit, sem népeket, sem egyéneket nem sért.” A Trianon utáni 70 évet az író több szempontból elemzi, kezdve a magyarság Trianon utáni gazdasági és jogi helyzetével, amelyet egy 1945 utáni résszel is kibővít. A demográfiai áttekintést az oktatásügy és a kisebbségi sajtó helyzetének ismertetése követi. A kötetben a legnagyobb hangsúlyt mégis a szlovéniai magyar irodalomnak szenteli Bence Lajos, kezdve a táj irodalmi hagyományainak ismertetésével, visszautalva az alsólendvai nyomdászat 16. századi termékeire, folytatva - csaknem három évszázados kultúrtörténeti hiátus után - a századforduló, majd a két világháború közötti időszak jelentősebb, főleg a „gyors sajtóban” megjelent irodalmi próbálkozásaival. A kötet legtestesebb utolsó részében pedig részletesen foglalkozik a szlovéniai magyar irodalomnak a kezdetektől a 90-es évek elejéig tartó mintegy három évtizedes fejlődésével, vázolva egy-egy jelentősebb személyiség írói arcélét, pályaívét. A művel kapcsolatosan beszélgettünk a szerzővel.
