Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
176 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA Néhány gondolat Herman László festőművész lakodalmas képeiről Herman László Lakodalmas képek című kiállításának megnyitó beszéde Az élet útján a megfelelő társ kiválasztása, és vele a házastársi kapcsolat megkezdése, a közös élet kialakítása minden korban és minden társadalomban a különböző rangú és rendű emberek számára egyaránt meghatározó fontosságú volt. A többség - a házasságkötés nehézségeiben sokakkal osztozva - elődeinek a példáját követte. így történt ez a Muravidéken is, és ez érezhető ki Herman László alkotásain is - azzal a meglepetéssel, hogy mégis érezteti azokat a veszélyeket, amelyek ezt a hagyományt megbontják, mert a megváltozott világban, a hagyományos közösségek, különösképpen a muravidéki magyarság is változik, s lassan feladja a szokásait, a nyelvét, az identitását. De nézzük sorjában. Mit is értünk a szokásainkon? Azt, hogy a közösségben élő ember, az egyén, élete során nem töretlen úton jár, elődeinek nyomdokába lép, később pedig utódai az övébe, azaz a környező társadalom elvárásai, követelményrendszere szerint lehet és kell cselekedni. Lehet, mert ha nem lehetne, az egyénnek önmagának kellene kitalálnia teendőit élete fordulópontján. A szokás azonban nemcsak lehetőség: a közösség is elvárja, hogy szokásai szerint járjanak el, sőt ezt tartják a közösséghez tartozás bizonyítékának. A szokás tehát kényszerítő erő is. Ugyanakkor: biztonság, hiszen a szokás követése már bevált generációk soránál a közösség életében, viszont nem kedvez az egyéni kezdeményezéseknek. Hogyan látja mindezt Herman László festőművész? Herman László több mint 30 képet festett lakodalmas szokások motívumára. A festmények tartalma néprajzi témára is vonatkoztatható. A festményeken láthatjuk a lakodalmas muzsikusokat, Tóth Lajost cimbalmával, a Juliska és Pista házaspárt, majd a másik képen a Timea és Bostján házaspárt, akik már vegyesházasságban élnek, és Metka és László esküvői képét. A vegyesházasságokból származó gyermekek, Boris, Urška és Gašper, a nevük szerint is valamikori magyar felmenők unokái, de már szlovén identitással bírnak. Aztán megtekinthetjük azokat a zsánerképeket, amelyek a lakodalmas szokásokra vonatkoznak: a menyasszonyi csokrot, a násznépet, ahogy a lendvai templomba vonul, a disznóölést, az ételek elkészítését, a szakácsnékat és a lakodalmas vendéglátás egyéb apró mozzanatait, pl. a vendéghívást, a vánkostáncot, a komák nótázását. A 2-3 napos lakodalmak eseményeit a festőművész vidámnak eleveníti fel, de a képek üzenete szomorú, mert a felelevenített szokást - a muravidéki lakodalmat -, amíg esemény volt a muravidéki magyarság köreiben, addig érezhető volt benne a muravidéki magyarság autentikus életkedve, a parasztlakodalmak hangulatvilága és értéke, viszont mai perspektívákból nézve, csak az emlékezetben él, vagyis elmúlt, nem így valósul meg. A lakodalmak ma már nem az együttélés tartósságát, az együttműködés tereit és mértékét valósítják meg, hanem beolvadnak a posztmodern kor értéktelenségébe, káoszába. Herman László festőművész lakodalmas képei egyszerre vidámak és szomorúak, ambivalensek, attól függően, hogy milyen perspektívából nézzük. A képek címének súlya van: elmondják a lényeget. A képek keretei is igazodnak a motívumokhoz. A fekete-szürkés színük egyfajta gyászszerűséggel bír, hiszen az eltűnt
