Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Cár Jenő drámája az öregedés ellentmondásairól 159 veszteség éri őket, egyesek belehalnak, mások lassú agóniában élnek. Hogy melyik a jobb megoldás? A felőrlődés, vagy a lassú halál? Nem tudni. De haldokolnak. Pedig élniük kellene még egy kicsit. Keresik a szeretetet, de a szeretetlenség légköre elszívja tőlük az erejüket, kimerültek és kedvetlenek lesznek. A szeretet hiányában mégsem akarnak szolgalelküek lenni, mert tudják, hogy nem lehet állandóan alkalmazkodni, mert az alkalmazkodás közben elvész az identitásuk. Aki nem tudja, hogy kicsoda, önmagát veszíti el! Ilyen megközelítésből elmondhatjuk, hogy a dráma szereplői autentikus személyek, mert egyikük sem szeretné feladni élete értelmét, még akkor sem, ha ezt lassan szertefoszlik. Önmagukat, identitásukat mégsem adják fel! Sem Dr. Sfiligoj egyetemi tanár, sem Szántóvető Márton földműves, szőlőtermelő. Megtartják régi, szellemi vagy paraszti arcukat. Mert tudják, hogy nem szabad rosszabbá válniuk, semmiképpen sem, mert mások már nem élhetik el előlük az életüket, már nem gázolhatnak át rajtuk, nem tehetik tönkre karrierjüket, hiszen már vége felé jár az útjuk. A „ szív szemével” nézik a világot, „fölfelé” látnak, eszményítik letűnt korukat, a múltat. Lehúzza őket a föld, az öregedés testi kínja, a testi leépülés paradoxona. Már nem tudják a múltba integrálni a jelent, hanem a jelenbe viszik be a múltat, a kialakított hagyományokat, amelyeknek az eredményeivel szeretnék most leélni életük utolsó napjait. Az elveszett generáció a 70 és 80 évesek válságos világát vetíti elénk, egy letűnt kort és életeket. Ez a generáció már nem tud egységben élni. Lehúzza őket a sorsuk, elveszi tőlük az energiájukat, elszakítja őket lassan önmaguktól és Istentől is. Az istenkeresés nemcsak az időseket foglalkoztatja a drámában, hanem a fiatal Évát is, aki gyermeket vár és szüksége van arra, hogy pozitívan lássa a jövőjét. Evgen Car drámája figyelemre méltó kérdéseket vet fel és bocsát diskurzusra, amelynek során a mai posztmodern világ válságát elemzi, főleg az idős emberek sorsa ábrázolásával. Hősei közül mindegyik vágyódik valamire, terveznek, reménykednek, töprengenek, hervadoznak az idősek otthonában, panaszkodnak, tűnődnek, elmúlnak, életük mégsem eseménytelen, mert érzelmeik és gondolataik intenzitását a forráspontig hevítik és eljutnak a katarzisig. Végül megtisztulnak. Kínlódásuk termékeny. Akaratuk sorsformáló. Ha vágyaik megvalósulása akadályokba is ütközik, mégsem adják fel a hitüket, még akkor sem, ha ebbe belepusztulnak (pl. Szántóvető Márton öngyilkossága). Szereplői shakespeare-i szereplők, akik nyíltan kimondják, amit gondolnak, nem csehovi figurák, akiknek a valódi szándéka rejtve marad. Mint minden drámaíró, Evgen Car is arra törekedett A gólyák is elpusztulnak című drámájával, hogy színpadra vigye azokat a láthatatlan sorserőket, amelyek a korát irányítják. (2007)
