Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
József Attila költészetének posztmodern hatása... 149 Zágorec-Csuka Judit József Attila szavaival élve cáfolja meg a versében a József Attila-i ideálokat, és önelemzésével, öndefiniálásával termet magának új diszkuszsziót, valamiféle új identitást, amelynek a körvonalait még nem látjuk, de még kapaszkodik a múlt hagyományaiba. A költő ezt a versét József Attilának ajánlja, s közben önmagával diskurál, vívja a belső harcát a külső körülményekkel és az intézményekkel szemben. És „tiszta akar lenni”, mint József Attila volt a Tiszta szívvel című versében. S közben nem jön el a megváltás, s nem talál kiutat. A posztmodern stílusra és fogalmiságra jellemző, hogy a „valóság”-gal és a „társadalom”-mal szemben megfogalmazott átfogó elutasításból teljesen hiányzik az emancipatív mozzanat (Kiss E., 2003). Ennek az emancipatív mozzanatnak a hiánya érezhető Bence Lajos Létlelet című versében is, amelyben a költő 33-adik születésnapjának a megélését írja le hasonló gondolatisággal, mint ezt József Attila tette a Születésnapom című vesében. De hát ennyi flancot az ember megengedhet magának a születésnapján ugye Attila, mert lehetne meglepetés e költemény e vers-hét-szük-esztendőben Bence Lajos Létlelet című verse nem létszükségletből keletkezett, de mégis egy szelet a hiányzó születésnapi tortából, vagyis „képes!képtelen üzenet, létlelet”, amely az emancipálódásra törekvés folyamatában nehezen valósítható meg a nemzetiségi létben. A vers egy spontán önfeltárulkozás, amely pesszimisztikus kicsengésű: „szaporodnak bennem a lékek és az ékek, ettől didereg számban e szabálytalan nem-ének, csikorog toliam, nem fogja papír." Bence Lajos Jó lenne című versében az igazi és a hamis vágyak differenciációja erősödik fel, s ennek a legitim megkülönböztethetősége, a posztmodern misszionálása, amely az ezredvégi ember misszionálásával egyenlő, de nem hirdet meg új tartalmakat. A költő sem akar többet, mint ami adva van neki, de amije van, azt: „Mégis jó lenne tiszta lappal kezdeni, felhőtlen felhővel alkotni..." és jó volna: „korai attilás verseket kuglerről és libasültről” írni. Ezekben a verssorokban benne rejlik az a pozitív misszionálási mozzanat, amelyet József Attila korai verssoraival támaszt alá, hiszen tágabb értelemben vett kulturális és irodalmi hagyományokból építkezik a költő. „Tiszta” szeretne maradni, hiszen a tisztaság akár a költészetének eredetiségét is jelenthetné. Ebben a versében Bence Lajos egy várt szemlélet kialakítására törekszik, az önértelmezés eszközeivel és számos ideáltipikus jellel, pl.: „Bőrkötésben díszelegni, kirakatokban, leányszobák polcain” vagy „bordalt írni önmagának, a gyerekeknek gyerekest, az asszonyoknak az örök hűségről stb.” A vers olyan emancipatív tartalmakat közvetít, amelyek áltál a költő mégis igazi költőnek érezheti magát. Göncz László két szonettjében emlékezik József Attilára: a Szárszó (I.) és a Balaton (II.) című verseiben. Mindkét szonettje József Attila traumatikus életútjára utal és arra, hogy ezen az életúton milyen nélkülözések és harcok által tudott előre haladni a végső megoldásig - az öngyilkosságáig. József Attila legnagyobb érdé-
