Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Apró rezzenések 143 Csak állsz: megkövültén kilépni nem tudsz be sem férsz rajtam Megjelenik a tiltakozás is a hiábavalóság ellen: Fölösleges vagy mint a szó - élsz, amíg él és örök A „Tűlevelek, csipkék” c. ciklusban észlelhetjük, hogy a költő életében fontos szerepet játszott a gyermekkor. Az eltűnt időt szeretné feltámasztani, a rajongás karácsonyfáit, de a semmi magánya uralkodik rajta (lásd A karácsonyfák egyre kisebbek c. verset). Motívumként megjelenik a versekben a szerelem is, emberi érzésként, kitágítva az emlékezetben. A szavakban rejlő otthontalanságérzés is hangot kap. „Repedések, M-lékek” ciklusában új igazságok kereséséről, a félelmen túli világ megteremtéséről szól a költő. Az erő, a megvilágosodás és a hit felragyogása jellemző ezekre a versekre, hiszen: Nagyon fog fájni a mocsoktól megtisztult beszéd, a tiszta szó. A „Nemkunst” c. ciklusban a versek formabontása és konstruktív felépítése finom iróniával párosul. A költő a gondolatok felvázolására törekszik, de a versek továbbgondolását, az asszociációk kibontását az olvasóra bízza. Filozofikus önmeghatározással zárul a kötet utolsó verse, Létlelet címmel, és üzenetként szolgál. (1990) Halicanumi rapszódia én végigtapostam egykor poros utcáid alsólakos elhagytalak és visszajöttem hitegetve rád nevettem szalmakontyos házaid vártak engem Bence Lajos: Létlelet. Lendva, 1989
