Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
Göncz László: Útravaló
UTRAVALO Lendva-vidék lakossága apáról fiúra kötődött, kötődik a Lendvahegyhez, a szőlőhöz, a borhoz. Magyarok, szlovének és más nemzetiségek fiai egyaránt. A tájhoz való kötődésnek nyilván itt is több szála van, egyik mindenképpen a szőlőhegy. Számtalanszor az otthont, a legszűkebb környezet szerves részét is jelenti. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál a ténynél, hogy a távoli Amerikába, Ausztráliába szorultak is leveleikben szívesen emlékeznek a savanykás lendvahegyi borokra, érdeklődnek a „hegy” iránt. Számtalan anekdóta, történet utal Lendva és a környék embere, valamint a Lendvahegy kapcsolatára. Hogy mi is lehet a valós oka ezen összefüggéseknek, arra magyarázatot talán felesleges keresni. Furcsa módon, de a szőlő és az ember, illetve a bor és az ember már az ókortól, vagy a még távolabbi időktől is összefügg egymással. Talán éppen a latin mondásban, az „In vino veritas” állításban (a borban az igazság) rejlik a kapcsolat, vagy netán éppen az ellenkezőjében. Biztos azonban, hogy az ember már ősidők óta kedveli a szőlőtermesztést, a borászatot. Varga Sándor, a Lendva-vidéki, muravidéki magyarság fáradhatatlan néprajz-, honismereti és helytörténet-kutatója, gyűjtője, rendkívül fontos terület feltárására, ismertetésére vállalkozott akkor, amikor ezen kiadvány megírását vállalta. Ugyanis maga a szőlőtermesztés tevékenységi formája, annak a tájegységre vonatkozó történelmi áttekintése, a szőlészettel, borászattal összefüggő népszokások feltárása, a megművelést végző emberek életmódjának bemutatása, a maga mivoltában interdiszciplináris kutatómunkát igényelt, tekintet nélkül az anyag mennyiségére. Az adatok elérhetősége ugyanis megkövetelte a levéltárakban végzett kutatást, az egykori kiadványokban és sajtóban való böngészést, de a terepmunkát is, hisz számtalan hagyomány, a szőlészettel kapcsolatos viselkedésforma csak az emberektől közvetlen beszélgetés során sajátítható el. A gazdag képanyag összegyűjtése ugyancsak tervszerű, fárasztó terepmunkát igényelt. A könyvet lapozgatva nyugodtan állíthatjuk, hogy a szerző tevékenysége nem volt hiábavaló, hiszen egy kiváló néprajzi-helytörténeti jellegű kiadvány került az olvasóhoz, amely kellő adatot tartalmaz a szakterület iránt érdeklődők számára, de alapos kiindulópontként szolgálhat a szélesebb földrajzi vidék szőlészetének mélyebb szakmai tanulmányozásához is. Ugyanakkor kellemes élményben részesíthet valamennyi olvasót, fényképkedvelőt. Amit apáinktól hallottunk, azt a könyvben megtalálhatjuk, a „Csipkés” Vendéglő szüreti báljaitól a Torma-kerti bálokig, a vincellérek szokásaitól a Lendvahegyi szőlőtulajdonosokig. Minden kedves olvasónak szíves figyelmébe ajánlom ezt a kiadványt, a szerzőnek pedig valamennyi érdeklődő, olvasó nevében is megköszönöm, hogy ezen munkájával helytörténetünk feltárásához még egy értékes kötettel hozzájárult. Göncz László
