Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
Újratelepítés, a direkt termő meghonosodása
Újratelepítés, a direkt termő meghonosodása Szmodis Viktor, Alsólendva járási főszolgabírája, a lendvai, nagyobb területtel rendelkező szőlősgazdák kezdeményezésére 1892-ben értekezletet hívott össze azzal a céllal, hogy megalakítsa a filoxéra ellen védekező és az újratelepítést szorgalmazó egyesületet. Ugyanazon év december 4-én meg is alakult az egyesület, amelynek alapszabályait a minisztérium 1894. február 8-án hagyta jóvá. A szőlő újratelepítésének fellendítésében részt vállalt az Esterházy hercegség lendvai főnbérnöksége is, mely az egyesületnek 12 évre négy katasztrális holdat ingyen átengedett szőlőtelepnek. A Lendva-vidéki szőlősgazdák (itt is Lendva-hegyet, Hosszúfalu-hegyet, Csente-hegyet és a Völgyifalusi-hegyet kell érteni) közül - számuk mintegy 1400 lehetett - az egyesületbe 126 lépett be, aminek a későbbi újratelepítésre nézve igen negatív hatása lett. Az említett négy hold a mostani új temető feletti dombon volt, amelyet 1893. tavaszán sima vesszővel ültettek be. Néhány évvel később már évente több ezer oltvány került ki ebből a telepből, nagyjában az előbb említett fajták. A mennyiség azonban kevés volt ahhoz, hogy fedezhette volna a helyi szükségleteket. Az előbbiekben már említés történt arról, hogy az 1400 szőlőtulajdonos közül csak 126 lépett be a filoxéra elleni és újratelepítési egyesületbe. Ennek már akkor meg volt a sajátos helyi oka. Ha végignézzük az 1864-es évi, a szőlőtulajdonosokról szóló kimutatást és az egy tulajdonosra eső területet, megállapítható, hogy a legtöbb tulajdonosnak fél holdnál kevesebb birtoka volt. A jobbágyrendszer megszűnése után aztán ezek tovább aprózódtak, és 1893-ban a Lendva-hegyen az egy tulajdonosra eső terület már csak negyedhold volt. Ez volt az egyik sajátos oka annak, hogy a filoxéra után kezdtek a vidékünkön is meghonosodni a direkt termő fajták. Azok a szűkös területtel rendelkező tulajdonosok, akik csak saját használatukra termelték a szőlőt, csak direkt termő fajtákat kezdtek ültetni, mert ellenállóbbak voltak a betegségekkel szemben, és kevesebb munkát igényeltek. Nevük azt bizonyítja, hogy a stájeri hegyről kerültek vidékünkre, egyes vélemények szerint a jelenlegi ormoži hegyekről. 12
