Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
Odament hozzá és kért tőle búzát. Az ember erre megszidta, hogy miért kéregeti a búzát, mondaná inkább azt, hogy: Isten áldd meg, szaporítsd meg! - s nem adott neki búzát. Továbbment az ember, hát találkozott egy lakodalmas menettel. Ott volt a menyasszony is, és éppen verekedtek. A szegény ember odament a verekedőkhöz, és azt mondta: Isten áldd meg, szaporítsd meg! Erre az emberek abbahagyták a verekedést és a szegény embernek estek, jól elverték, hogy miért mondta azt, mondta volna inkább: Szorítsd magadhoz, és csókold meg! Az ember továbbment és egy mészárszékhez ért, ahol jó kövér disznókat árultak. Odament és azt mondta: Szorítsd magadhoz, és csókold meg! A mészáros jól megszidta, hogy miért mondta ezt, mondja inkább azt: Húzd a nyársra, mert kövér! A szegény ember nem tudta, hogy mitévő legyen. Ment tovább, ment, de a malmot még nem érte el. Amint ment, egy helyen egy kutyát húztak ki a mezőre. Odaállt és azt mondta: Húzd a nyársra, mert kövér! Azok jól megverték, hogy miért beszél ilyeneket, miért nem mondja azt: Vigyék ki a dögöt a városból. Az ember ment tovább és beért egy városba, ahol éppen egy öregasszonyt temettek. A szegény ember odament és a koporsó mellé állva azt mondta: Vigyék ki a dögöt a városból! Elkergették és azt mondták, hogy inkább mondja azt, hogy: Isten nyugasztalja a szegény öreget! A szegény ember odaért a malomba, és már azt sem tudta, miért ment oda. Aztán megvette a búzát és hazament a feleségéhez. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. 37
