Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
volt, éppen a szomszédasszonyuk. A szomszédasszony hamarosan meghívta az embert kaszálni. El is ment őkelme. Hát biz az asszony szokás szerint vitt utána ennivalót: tejet. Az ember jóízűen evett és még meg is dicsérte, hogy milyen jó, és azt mondta, hogy ilyen jó tejet - a föle még rajta volt - a felesége is enne. Látta az ember, hogy egy jókora szíjat adott neki a szomszédasszony, nem pedig fölös tejet. Hazafelé ténfergett, és útközben egy vékony derekú fa alatt két kaszást látott pihenni. Ezek észrevették, hogy a tarisznyájából szíj lóg ki, megkérdezték, hogy minek az. Elmondta, hogy akinél kaszált, az adta a feleségének, hogy kösse a derekára, emlékbe, ajándékba adta. Az emberek azt mondták, hogy az biz nem éri keresztül, mert nagyon rövid. Nyomban ki is próbálták a fa derekán. Hát amint körültekerték, az hirtelen egy nagyot roppant, és kettétörött. Fogta az ember a szíjat, visszavitte, megkérdezte az asszonytól, hogy miféle szíjat adott neki. Hát uramisten, elmondja neki, hogy azért adta, hogy a felesége majd a derekára kösse, hogy attól majd kétfelé törjön, mert a múltkor a réten agyon akarta üttetni. Azóta ha éjnek idején felébredek, az istenemet arra kérem, hogy mentsen meg a boszorkától. A cséros disznó Egyszer egy királynak volt három lánya. Az apjuk, vagyis a király elment a vásárra. Előtte megkérdezte a legidősebb leányát, hogy mit hozzon neki. Azt mondta a leány:- Nekem, édesapám, hozzon egy ezüstös-aranyos ruhát, amelyik a legszebb. Hát kérdi a másikat is, az is azt mondta:- Nekem, édesapám, hozzon egy ezüstös-aranyos ruhát. 33
