Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
- Nézd, most megtérül a pálca ára. Rohantak egyenesen a palotáig. Jelentkeznek a kapuőrnél, hogy ők föltámasztják a királylányt a holttámogató bottal. Jelenti is mindjárt az őr, hát a király nagyon megörült a csodatévőknek. Rögvest felkísérték a három kereskedőt a szobába, s azok magukra zárták az ajtót. A többiek meg mind a folyosón tolongtak, várták, mikor szólal meg a királylány. Az egyik kereskedő, amelyik legjobban erősködött, hogy meg kell venni a pálcát, háromszor rácsapott a vesszővel a halottra, s azt mondta: - Kelj föl! Ám a királykisasszony nem mozdult.- Add ide azt a botot! - szólt a másik. - Te nem tudsz rendesen ütni, majd én! Nosza, ő is odavágott háromszor a pálcával, de csak nem lett foganatja. Megpróbálta a harmadik is, kékre-zöldre verte a királylányt, de az bizony nem támadt föl. A ház népe már megelégelte az ütleget, rájuk törte az ajtót, s a király mindjárt kivégeztette a három kapzsi kereskedőt. A varangyos béka Egy ember éppen kaszált, az asszonya pedig fölöstököt, jó ízes túrós csuszát vitt neki. Javában eszegetett az ember, amikor egyszer csak a egy nagy varangyos béka mászott elő a rend alól. Az asszony nagyon megijedt és kérte az urát, hogy zavarja el onnan. Istennek e csúnya csodája nem csak éjnek idején, még nappal is mászkál. Az ember nem ütötte agyon, el sem zavarta, hanem inkább megkínálta túrós csuszával. Evett ám jóízűen a béka, az asszony pedig csak tovább óbégatott. A varangyos béka megjelölte magának, mert az bizony boszorka 32
