Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Utószó
Utószó Minden felnőtt ember emlékszik arra, hogy a nagymama vagy a nagypapa egykor hogyan mesélt a gyerekeknek. Ma már igen kevés szülő bízza a családi nevelést a nagyszülőkre, inkább már korán beadják gyermeküket a bölcsődébe vagy az óvodába, ahol az óvónéninek nem egy gyerekkel, hanem egy egész csoporttal kell foglalkoznia. Ott már közösen hallgatják a csemeték a meséket és nincs annyi ismétlés, kevesebb az odafigyelés is. Számos óvodában kiváló mesegyűjtemények vannak a klasszikusoktól, de igen sok helyen hiányolják azokat a gyermekjátékokat vagy népmeséket, amelyek a nép szájhagyományaként szájról szájra terjedtek: az eredeti gyermekjátékot, a népdalt vagy a tájhoz kötődő népmesét. A mültban az írók korán rájöttek arra, hogy a gyűjtőkön kívül ők is hivatottak gyűjteni és megőrizni a szájhagyományi kincseket. így készültek a szebbnél szebb meséskönyvek Benedek Elek, Illyés Gyula és sok kiváló magyar író tollából. Muravidékre a távoli Vajdaságból érkeztek több ízben gyűjtők, hogy megmentsék a gazdag örökséget, az ízes nyelvjárásban elhangzott és feljegyzett játékokat és meséket az utókor számára. A Baranya megyei gyűjtésből a vajdasági írók készítettek irodalmi nyelvre átírva egy válogatást Szépen zengő pelikánmadár címmel. Kezembe került Gönczi Ferenc kiváló néprajzkutaté) népmesegyűjteménye is, és újságíróként a falvakat járva is sikerült gyűjtenem gyermekjátékokat és népmeséket. Innen született az elhatározás, hogy e kiveszőfélben lévő gazdag anyagból készítsek egy válogatást a gyerekek és felnőttek számára. Ha csak minden ötödik vagy tizedik családban kelnek újra szárnyra a könyvben közzétett játékok vagy mesék, már akkor is elértem célomat, mert a tollfosztások, kukoricahántások és más közös paraszti munkák híján mégis ott élnek tovább a magyar családi fészkekben, ahol a legkisebbek és az iskolások is könnyen meríthetnek e forrásból. Éppen ezért bátorkodom e könyvet ajánlani valamennyi muravidéki családnak, de az óvodák és iskolák könyvespolcára is. Szúnyogh Sándor 104
